Boldog Nyuszi karácsonya

Kreizinger Fanni (1. osztályos) meséje

Egy vidám napon a kis nyuszi kiült a fűre. Nagyon szép volt a reggel, és a barátja Tapsi is ott volt. Megérkezett Teki barátjuk is.
Bementek a házba, mert eleredt az eső. Ők a havat várták, de helyette csak az eső jött el. Sebaj, ők mégsem komorkodtak, hanem hozzáfogtak a karácsonyfa díszítéséhez.
Amikor készen lett a mű, kipillantottak az ablakon, és örömmel látták, hogy nagy pelyhekben hull a hó. Nyomban kirohantak és vidám játékba kezdtek. Közben beesteledett.
- Menjünk végre be a házba, lehet hogy megérkezett közben a Jézuska! – kiáltotta Boldog Nyuszi.
Megpillantották, hogy a fáról hiányzik valami. Gondolkodtak, hogy vajon mit felejtettek el.
- Hát a csillagot, barátaim! – bólogatott Teki. Tapsi gyorsan feltette a csillagot, éppen akkor, amikor valaki kopogtatott az ajtón.
- Ki lehet az? – kérdezte Tapsi.
- Én vagyok az, Vakond Viki, elhoztam a Jézuska ajándékait. Az erdő közepén találkoztunk, és megkért, hogy adjam át nektek is a sok szép meglepetést.
Vakond Viki is meglepődött, mert barátai egy nagy tortával várták. Most volt ugyanis a szülinapja. Mindenki nagy örömmel bontogatta az ajándékait, majd tortát ettek és meleg kakaót ittak mellé. Volt ott minden, meleg sál, sapka, sok-sok finom sárgarépa, hínár a Teknőcnek, pöttyös labda, szánkó.
Önfeledten játszadoztak késő estig, majd fáradtan rogytak az ágyikóba. Boldog Nyuszi elégedetten mosolygott álmában: Gyönyörű karácsony volt!
Itt a vége, fuss el véle!