A király és a fiú

Szőke-Molnár Dániel (4. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, és annak egy fia. A fiút úgy hívták, hogy Taksony. Hát egyszer gondolt egyet ez a fiú, és elment szerencsét próbálni. Elindult, ment hegyen-völgyön át, míg egy aranyerdőbe nem ért. Megpillantott ott egy szép gyümölcsfát, és elkezdett rá felmászni. De alig hogy hozzákezdett, a fa megszólalt:
- Kérlek, ne edd meg a gyümölcseim! Meglátod, meghálálom a jótettedet!
- Jól van – mondta Taksony, lemászott és tovább ment.
Útközben hallja a hírt, hogy a királynak mind a három lányát ellopta a sárkány. Ment is a királyi palotához, hogy megkérdezze, merre repült a sárkány. Mondták neki egyből:
- Dél felé repült, amerre az Óperenciás-tenger van!
Kiment a palotából, és útnak indult. Odaért az Óperenciás-tengerhez, és látta, hogy ezen nem jut át segítség nélkül. Kérte a fát, és a fa kidőlt a kedvéért, amin átsétálhatott a túlpartra.
Hamarosan találkozott a sárkánnyal. Taksony belemászott a fülébe, és ordítani kezdett. A sárkány úgy megijedt, hogy messzire repült. De mielőtt még a levegőbe emelkedett volna, Taksony kiugrott a füléből. Visszafelé a lányokkal ugyanarra ment. A király nekiadta a fele királyságát és a legkisebb lányát.
Nagy lakodalmat csaptak, és boldogan éltek amíg meg nem haltak.