A legkisebb fiú és a Varázslatos Erdő

Szeverényi Stella (4. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem, élt egy öreg, szegény ember. Hanem annak annyi volt a fia s a lánya, mint a rosta lika, de kenyér nem volt otthon egy karéj sem.
Azt mondja a legkisebb fiú az apjának:
- Elmegyek én szerencsét próbálni, édesapám!
- Menj csak édes fiam, ahogy a szíved kívánja, járj szerencsével! – mondotta az öregember.
Bezzeg a fiának sem kellett több! Uccu neki, csak úgy vitte a lába, hogy még a földet sem érte! Ment mendegélt, egyszer csak betért a Varázslatos Erdőbe, de még annak is a közepébe. Hanem megpillant egy kastélyt, az mellett pedig egy vérszomjas sárkányt. A fák között rejtőző lények suttogva mondták neki:
- Óvd magad Merlott, a varázsló kastélyától, mert bizony átok ül rajta! – de a legkisebb fiú csak azért is tovább ment az erdő közepében álló kastély felé.
- Szerencsém van, a sárkány éppen alszik –gondolta magában, miközben átment a hídon a hatalmas állat mellett.
A kastélyban egy csigalépcsőt talált, azon jutott fel az emeletre. Itt nyolc szobán akadt meg a szeme. Az elsőben aranyat, a másodikban ezüstöt, a harmadikban bronzot, a negyedikben rezet, az ötödikben gyémántot, a hatodikban rubintot talált. A hetedikben voltak azok a tündérek, akiket valamilyen varázslatos állatokká vagy tárgyakká lettek átváltoztatva. A nyolcadik szobában pedig maga Merlott, a varázsló mesterkedett valamiben.
A legkisebb fiú bement a hetedik szobába, és szabadon engedte a tündéreket. Az egyikük, akit Gabriellának hívtak, elmondta, hogy csak akkor törik meg az átok, ha eltörik Merlott varázsgömbjét és a pálcáját. A fiú megköszönte, és már ment is a nyolcadik szobába. A varázsló persze azonnal észrevette őt.
- Ha bejöttél, hát akkor téged is átváltoztatlak békává! – kiáltott a fiúra.
- Várj! Inkább kérdezz, hátha tudok segíteni valamiben! Akár három kérdést is feltehetsz!
- Hát jól van! Van itt három kérdés, amit a varázsgömböm mondott nekem, és nagyon fúrja az oldalamat, vajon te tudod-e?
- Biztos vagyok benne hogy tudom, tehát mondd csak, bátran!
- Jól van, rendben. Az első kérdésem az, hogy milyen lények a varázsállatok és tárgyak?
A fiú, aki járt a hetedik szobában, tudta a választ.
- Tündérek. – de már jött is a következő kérdés.
- Hány szobám van, amiben kincseket tartok?
- Hat! Aranyat, ezüstöt, bronzot, rezet, gyémántot, rubintot, persze mindegyiket külön szobában!
- Jól van, igaz –morgott a varázsló – kettőre már tudtad a választ, nézzük a harmadikat! Hány feje van annak a lusta sárkánynak?
- Egy – mondta a fiú.
- A válasz helyes – szólt a varázsló, de ennek persze egyáltalán nem örült. – meghagyom az igazi alakodat – majd elfordult, hogy tovább dolgozzon. Amíg nem figyelt, a fiú megtalálta a pálcát és a varázsgömböt, majd egy mozdulattal földhöz vágta mindkettőt.
Ahogy eltörtek, az átok is megtört. Az erdőbe visszatért a napfény, a sok kis tündér visszaváltozott mind az eredeti alakjába, a sárkányból egyszarvú lett, a kastély pedig rózsaszín. És azóta ebben az erdőben is madarak csicseregnek az ágakon. Ha a fiú a varázspálcát és a gömböt el nem törte volna, az én mesém is tovább tartott volna…