A mi meséink

"Írjunk együtt mesekönyvet!" Meseblog általános iskolások részére.

Email címünk

Várjuk meséiteket az amimeseink@gmail.com email címre!

Rajzok

Hozzászólások

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

Rovatok

Csányi Petra: Segítség, bajban vagyok!

2010.11.17. 17:22 | amimeseink | 1 komment

Címkék: mese orosháza segít

Segítség, bajban vagyok!

Csányi Petra (6. osztályos) meséje

Sziasztok! Elmesélek nektek egy nagyon érdekes történetet. Hogy ki a főszereplője?  Inkább kik! A város elhanyagolt háziállatai és én. Na, szóval akkor kezdem is:
Ugyanolyan szép nyári nap volt mint a többi, de az én kedvem mégis rossz volt. Mint általában minden nap. A Széchenyi István suliba járok, a 6. osztályba. Hiába van az iskola utolsó hete, én nekem nincs senkim, akivel a szünetbe lemehetnék a strandra vagy akihez átmehetnék délután játszani. Mindenki különcnek és strébernek tart, ezért nem barátkoznak velem.
Az utolsó hét péntekjén éppen hazafelé tartottam. Egy nagy sárga ház előtt haladtam el, aminek a kertjében egy lógó fülű cocker spánielt pillantottam meg. A vizes tálkájában már legalább 2 napja nem lehetett víz… Láttam, hogy nincs otthon senki, így hát belopóztam a kiskapun és töltöttem neki vizet… Jobban megnézve láttam, hogy még a bordái is kilátszanak! A gazdája nagyon nem törődhetett vele… Így hát övé lett a maradék vajas-sonkás szendvicsem is. Elköszöntem a kutyustól és hazafelé vettem az irányt. Útközben azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha gyakrabban látogatnám meg ezt az édes kis jószágot? Hiszen soha nincs itthon senkije, és én is magányos vagyok.
Két hét múlva éppen a szobámban olvasgattam, mikor egyszer csak valami mozgást vettem észre a szomszéd háztetőn. Odamentem az ablakhoz és mit láttam?!  Egy szegény kiscica nyávogott kétségbeesetten!  Az ablakom pont a tetőre nyílt, így hát némi tétovázás után kimásztam oda és a kezemben behoztam az ijedt kis állatot. A szobámban vackot készítettem neki. Természetesen rögtön elaludt félelmében. Az éjszakát nálam töltötte. A kis Mici (ez volt írva a nyakörvére) másnap reggel a karomban szerencsésen visszajutott a Diófa u. 25-be. Egyik nap elmentem sétálni a közeli erdőbe és egy szörnyű esemény tanúja lettem… Egy száguldó Ferrari haladt el mellettem és egy „nyüszítő zsák” röpült ki belőle! Azonnal odaszaladtam és kihúztam a szegény kis áldozatokat. Egy Picúr nevű Yorkshire terrier és egy Mici nevű kiscica volt benne a nyakörvük alapján. Várjunk csak! Hiszen Micit mentettem meg a tetőről!
- Úgy döntöttem, hogy a gyűjtögetett pénzemből mini állatkórházat nyitok!- jelentettem be Apunak és Anyunak.
- Rendben kisfiam! Én mindenben segítek az építkezés során!- mondta ő.
- Én pedig mindenben segítek a mini-kórtermeid berendezésében. – ajánlotta Anyu.
- Köszönöm! Egyébként nagy hírem van! Máris megvan az első kettő betegünk, az erdőben találtam őket. Kidobták őket egy kocsiból. Ugye maradhatnak???- kérdeztem könyörögve,majd füttyentettem Picúrnak és Micinek.
Így kezdődött minden… Ma már nem vagyok magányos barátaim az állatok és az emberek. Igen, az emberek, mert miközben segítettem a sok bajba jutotton rátaláltam olyan társakra, akik szintén érdeklődtek az állatmentések iránt! Azóta sok év telt el. Ez lett a munkám. Éjjel-nappal, hívj bármikor, ha ilyen állattal találkozol!
Telefonszámom:06202735835

A bejegyzés trackback címe:

https://amimeseink.blog.hu/api/trackback/id/tr562455390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nagyon jó lett Petra,gratulálok!!:)
süti beállítások módosítása