Kirándulás az Etnánál

Verasztó Anna (4. osztályos) meséje

Apa egy nap odahívott magához és mondta, hogy egy madárfelismerő és gombaszedő versenyt rendezünk az Etna-közeli erdőben. A megadott napon elindultunk. Minden csendes, nyugodt volt. A kocsiból kiszállva beszívtuk magunkba a friss, tiszta levegőt. Az erdő madárcsicsergéstől zengett, a gombák vártak ránk. A gombaszedés közben különös zajra lettünk figyelmesek. Elindultunk a zaj irányába, de már szúrós, büdös volt a levegő. Kicsit féltünk, de kíváncsiságunk nagyobb volt, így tovább mentünk. Láttuk, hogy a hegy szikrákat hány, és izzó láva ömlik le a hegy oldalára. Nagyon megijedtünk, ezért elkezdtünk az ellenkező irányba futni. Futottunk, de egy ördög állta el az utunkat. Mondta, hogy ne féljünk, inkább menjünk vele és készítsünk fényképeket a különös látványról. A facsaró szag már marta a szemünket és az orrunkat, de csábító volt az ajánlat. Menet közben az ördög jókat kacagott, mondva, hogy fiatal sült husi lesz a vacsora. A füst egyre nagyobb lett, láttuk, hogy a fenyőfák hogyan váltak a tűz martalékává. Már nem akartunk fényképezni, féltünk. Sietve mentünk az ördög után, miközben egy suttogó hangra lettünk figyelmesek.
- Gyerekek, Gyerekek!

Oldalra tekintünk, de semmit sem láttunk. Felettünk megjelent egy tündér, aki így szólt:
- Gyerekek nagy baj van! Amerre ti mentek, arra folyik a láva!
Varázserejét latba vetve próbálta az ördög ellen használni. El akarta csábítani az ördögöt, ami nem nagy sikerrel járt. A forróság már nagyon közel volt hozzánk, a tündérnek gyorsan kellett cselekedni. Elmondott egy újabb varázsigét.
„Láss csodát!”
A következő történt. A dübörgés csendesedni kezdett. A sikertelen vacsorakilátás miatt jobbnak látta, hogyha kereket old. A tündér pedig megmutatta, hogy merre menjünk vissza a kocsinkhoz. Meg akartuk jutalmazni a tündért a segítségéért, de ő azt mondta, hogy az életünk felér egy ajándékkal. Ahogy jött a tündér, úgy el is ment. Visszanéztünk, és szomorúan vettük tudomásul, hogy a természet néha milyen katasztrófákat tud okozni. Szerencsére a láva nem ért lakott területet. Az erdő újjá éledt, benépesült állatokkal. Mivel az ördög úgy megijedt, hogy a pokol fenekére ment, valószínű, hogy nem is jön vissza. Ha az ördög vissza nem ment volna, az én mesém is tovább tartott volna.