A boszorkányok mulatsága

Rácz Enikő (3. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király. Ennek a királynak volt egy szépségesen szép lánya, aki nagyon természetszerető hírében állt. A királylány sokszor kisétált a közeli rétre vadvirágot szedni. Lejárt a kristályvizű patakhoz, hogy annak a partjáról figyelje a természetet.
Egy nap amikor a királylány éppen készülődött a közeli erdőbe túrázni, jelentik neki, hogy az éjjel valakik úgy teliszórták  a királyságot szeméttel, hogy már a szél hegyeket csinált belőle. Elbúsult a király, hogy mit műveltek az ő országával, de mit volt mit tenni, az irányítása alatt összeszedette a szemetet a népével. Másnap jelentik, hogy az éjjel megint szeméthegyek nőttek ki a földből. Sírt a király, de még jobban kesergett a királylány.  Nosza, lovas futárok indultak a négy égtáj felé. Amerre jártak, ott kihirdették, hogy aki a király elé viszi azokat, akik ezt a rút gaztettet elkövették, annak adja országa felét és a királylány kezét.
Jöttek is az ország minden szegletéből csapdát állítani, lefülelni, a garázdálkodókat. Hanem, amint eljött az éjfél, mind elaludt. Reggelre be is temette őket a sok hulladék, úgy kellett őket kiásni. Nekibúsult most már a nép is, de összeszedték a szemetet és kicsinosították az országot.
Egy szegény legény vándorolt akkoriban a királyságban, akinek helyén volt az esze és bátor volt a szíve. Meghallotta, hogy mi történt. Elhatározta, hogy a végére jár ennek a rút históriának. Viasszal jól bedugaszolta fülét, a szája elé ecetbe áztatott vörös vásznat kötött, a nyakába fekete köpönyeget, az övébe pedig egy jó hosszú kötelet akasztott, úgy várta be az éjfélt. De milyen jól tette, hogy így előkészült, mert éjfélkor megjelent 99 boszorkány, az egyiknél varázssíp volt, azt fújta. Aki azt meghallotta, azonnal elaludt. A másik álmot hozó bűbájport szórt  szét, aki azt beszippantotta álma olyan mély lett, hogy az elsütött ágyú sem ébreszthette volna föl. A boszorkányok ezután csaptak olyan mulatságot, hogy csak úgy zengett. Amerre jártak, ott halomban maradt utánuk a sok papírpohár, az üdítős dobozok, a műanyag evőeszközök, az összegyűrt szalvéták. A legénynek sem kellett több, előjött a rejtekhelyéből és a mulatozók elé állt. Azok azt hitték, hogy maga az ördög jött közéjük, mert vörös volt a képe és nem hatott rá a varázssíp és a bűbájpor. Hívták, hogy mulasson velük. Akkor a legény leakasztotta a kötelét és sorra megtáncoltatta mind a 99 boszorkányt. Azok olyan jól mulattak, hogy észre sem vették, ahogy a legény egyenként a derekukra csavarta a hosszú kötelet. Amint az utolsónak is a derekára került, a legény minden erejét összeszedte, megrántotta a kötél két végét, és szorosan egy fa törzséhez kötötte őket. Lett nagy riadalom, de minél jobban mozogtak a legény annál szorosabbra húzta a kötelet. a végén már moccanni sem tudtak.
Reggel ment jelenteni, hogy megcsípte a szemetelőket, mind a 99 boszorkányt. Hej, lett nagy öröm. A nép úgy ellátta a boszorkányok baját, hogy még azóta is szaladnak amerre láttak. A király ígéretének eleget téve, a legénynek adta a fele királyságát és a lánya kezét. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.