A mi meséink

"Írjunk együtt mesekönyvet!" Meseblog általános iskolások részére.

Email címünk

Várjuk meséiteket az amimeseink@gmail.com email címre!

Rajzok

Hozzászólások

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

Rovatok

G. Joó Katalin: Cseresznyevirág meséje

2010.03.25. 16:27 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese kategórián kívül

Cseresznyevirág meséje

G. Joó Katalin meséje

Egyszer volt, hol nem, élt egy király, akinek született egy lánya, aki, mivel a cseresznyefák virágzásakor jött a világra, a Cseresznyevirág nevet kapta. A haja mézszínű, a szeme kökény, orcája piros, mint a cseresznye. A király felesége meghalt, így egyedül nevelte lányát. Telt-múlt az idő, Cseresznyevirág egyre szebb lett. Szeretett a kertben anyja virágai közt festegetni, énekelni, furulyázni. Nagyon szép képeket készített, olyan gyönyörűen énekelt, furulyázott, hogy mindenki a csodájára járt.
Nőtt, nődögélt, majd kérők is megjelentek az udvarban, de a király mindegyikben talált valami kivetnivalót. Lánya orcája egyre sápadtabb, szomorúbb lett, mert már szeretett volna férjet találni magának. Dalai is egyre szomorúbbak lettek, aki hallotta szinte sírvafakadt tőle. A király el is határozta, nem lesz ilyen önző, mégis csak elengedi a lányát, ha megfelelő kérő jelentkezik. Az udvarmester jelentett is, hogy megérkezett a Bodzavári királyfi. Hívatta is a lányát a király, aki épp a kertben festegetett. Cseresznyevirág amint indult be a palotába, egyszerre csak elsötétedett, nagy zengés támadt, s ott termett a hétfejű sárkány. Megragadta Cseresznyevirágot, és huss! elrepült vele. Hej, búsult a király, sírt, hogy most mi tévő legyen. Így szólt a Bodzavári királyfi:
- Felséges királyom, én megkeresem a lányát, kiszabadítom, mert amint megláttam a festményt róla, egyből bele is szerettem.
A király nagyon megörült, s odaadta a királyfinak Cseresznyevirág furulyáját, hogy azt vigye el, mert a lánya, ha azt meglátja, tudja majd, hogy segíteni akar neki. Ment a királyfi, hosszú utat megtett már, de hiába kérdezősködött, senki nem tudta hol lakik a sárkány. Egyszer egy erdőhöz ért, ahol favágók sok fát vágtak már ki. Kérdezi a királyfi, miért vágják ki ezt a sok fát.
- Az erdőben áll egy vár, annak a gazdája a hétfejű sárkány, s ő kérte, hogy vágjunk ki annyi fát, amennyiből egy csodaszép vár felépülhet majd, ahova szép feleségét viszi majd.
A királyfi megörült, mert tudta, jó helyen jár. Ment az erdőbe megkeresnia várat. Ahogy odaért, bezörgetett. Az ablakon Cseresznyevirág kukkantott ki.
- Jaj, menj innen, mert a sárkány ha megjön, felfal téged!
A királyfi elővette a furulyát, megmutatta, hogy őt az apja küldte, s addig el nem megy, amíg ki nem szabadítja. Cseresznyevirág beengedte a várba, beszélgettek. Aztán az erdőbe visszaküldte a királyfit, ne hogy a sárkány észrevegye. Megjött este a sárkány s azt mondta:
- Phi, de emberszagot érzek!
- Á, csak még mindig az én illatomat érzed - mondta Cseresznyevirág.
A sárkány azt is észrevette, hogy a lány egy napocskát festett a képre, holott addig, csak sötét, szomorú képeket festett, de nem szólt. Másnap újra jött Bodzavári királyfi és azt mondta:
- Próbáld megtudni, miben tartja az erejét. Hátha így könnyebben legyőzhetem.
Újra visszament az erdőbe. A sárkány este megint csak azt mondta:
- Phi, de emberszagot érzek!
Cseresznyevirág megnyugtatta, hogy csak ő van itt nincs más. A sárkány átkutatta a palotát, de senkit sem talált. Látta, hogy az nap még vidámabb, még szebb kép készült, mint előtte.
Cseresznyevirág azt mondta, hogy azért vidámabbak a képei, mert egyre jobban érzi itt magát. S ha feleségül szeretné venni, akkor minden titkát el kell mesélnie, mert egy férj feleségnek mindent kell egymásról tudnia. A sárkánynak jól estek ezek a szavak, s elmesélte mit szeret enni, inni…
- Kedves sárkányuram! És az erődet miben tartod?
- Van egy ládika, abban van egy gyémántos gyűrű, aki azt az ujjára húzza, akkor abba száll át az én erőm - válaszolta a sárkány.
Másnap jött a királyfi és együtt kezdték keresni a ládikót, de nem lelték. Már esteledett, de hiába keresték, nem találták a ládikót. Már majdnem feladták, amikor Cseresznyevirágnak eszébe jutott, hogy lehet, hogy a sárkány ágyában van, a matrac alatt. Hát, tényleg ott volt. A királyfi az ujjára húzta a gyűrűt, s érezte, hogy egyre erősebb lesz. Jött a sárkány, de bíz alig vonszolta magát, egyre fogyott az ereje.
- No, sárkány - állt elé a királyfi - az életedet meghagyom, de Cseresznyevirágot magammal viszem.
Azzal a sárkány egyik táltos lovára pattantak, s huss! elrepültek vele vissza a Cseresznyevirág palotájába. Az öreg király sírt örömében, mikor meglátta a lányát. A királyfinak adta a fele királyságát is. Nagy lakodalmat csaptak. Cseresznyevirág pedig olyan szép képeket festett, hogy a csodájára jártak más országokból is, s ezentúl csak vidám dalokat énekelt, furulyázott.
Tán most is élnek, ha meg nem haltak. Ha látsz egy virágzó cseresznyefát, jusson eszedbe Cseresznyevirág meséje!   
 

A bejegyzés trackback címe:

https://amimeseink.blog.hu/api/trackback/id/tr191868088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása