Az ember és a manó barátsága

Nagy Tamás (2. osztályos) meséje

Egyszer egy ember az erdőben sétált, és eldobta a szemetet. Hirtelen egy hangot hallott:
- Jaj, megdobtál!
- Ki az? – kérdezte az ember.
- Én, az erdő manója.
- Hol vagy? –kérdezte az ember.
- A lábad előtt - mondta a manó.
- Segíts nekem, hogy ne szemeteljenek az emberek!
- Miért?
– Azért, hogy ne pusztuljon el a Föld.
- Ó, szóval azért.
- Igen azért.
- De én hogyan tudok segíteni?
- Úgy, hogy ha valaki el akarja dobni a szemetet, szólj neki, hogy a szelektív gyűjtőbe dobja!
- Jó!
- Ja, és ne vágják ki a fákat! Vigyázzanak a természetre az emberek!
- Mostantól én is vigyázok! - mondta az ember.
Egy évvel később már nagyon figyeltek az emberek a környezetükre. Zöldebbek lettek a gyárak, energiatakarékos lámpák égtek. Kevesebbet használták az autókat, többet bicikliztek. Sokat kirándultak, sétáltak az erdőben. Azóta boldogan élnek az emberek és a manók.