Tündérmanók

Betlehem Zsófia (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodás kastély Tündér-sziget közepén. A kastély lakosai apró manók voltak, akik varázserővel voltak megáldva. A manók között volt , aki vidámságot, volt, aki szépséget és volt, aki szomorúságot tudott varázsolni. Ezek az apró élőlények titokban részt vettek az emberek életében. Mint minden történetben, itt is vannak gonosz manók. Ilyen manó volt Tom, aki szemetelésre buzdította az embereket. Történetünk verőfényes reggelén, amikor Tin-tin manó éppen reggeli körútján ellenőrizte a parkok, erdők, rétek tisztaságát. Útjának alig felénél járt, mikor megpillantotta Tomot egy fa mögött. Mikor Tom észrevette Tin-tint arca piros színben pompázott.
- Szia Tin-tin, hát te, mit csinálsz itt?
- Szia Tom , szokásos ellenőrző körutamat járom.
- És minden rendben van? – kérdezte Tom?
- Igen…..de te mit csinálsz?
- Én ugyan semmit!
- Tom! Amit te teszel az nem helyes. Fontos, hogy a szemetet különválogatva gyűjtsük és színük szerint, mert akkor újrahasznosíthatók.
- Ugyan Tin-tin, butaságokat beszélsz! Az embereknek nincs idejük, hogy mindent különválogassanak.
- Nem szabad ezt mondanod! Ha mi nem segítünk nekik, akkor minden csupa kosz és szemét lenne, és ugye te se szeretnél papírhegyen és üvegdombokon élni…?
- Most, hogy mondod, talán nem lenne jó.
- Ugye, ugye. Előbb gondolkodj és csak utána cselekedj!
- Ne haragudj Tin-tin. Többet nem fordul elő.
Hát így történt, hogy az örök rossz Tom többet nem tesz rossz fát a tűzre. Óvd a környezetedet, mert ezzel a Földedet is véded!