Kedves Olvasóink!

Megérkezett az első mese a határon túli barátainktól, a romániai Kisiratos községből. Fogadjátok sok szeretettel!

A különleges erdő lakói

Korondi Henrietta (5. osztályos) meséje

Volt egyszer egy kislány, akinek volt egy szelídített őze.
Ezt az őzet kinézte magának egy vadász, aki nagyon kegyetlenül végzett áldozataival. Mivel ez a kislány nem szerette az állatokat fogságban tartani, egy közeli erdőbe küldte az őzet, majd ő is oda költözött, ott építtetett egy kis házat magának.
Ennek az erdőnek egy erdőőr volt a királya, náluk az volt a szabály, hogy nem szabad bántani az állatokat. Az erdőőrnek három fia volt, ezert az erdőt három részre osztották.
A két idősebb fiú ugyan buta és lusta volt, mégis ők voltak a legnépszerűbbek, míg a kisebb fiú a maga sorsára volt hagyva és bizony ő végezte a legnehezebb munkát. Az erdő népe kezdte megismerni a két fiút, és elmagyarázták nekik, hogy nagyon rossz dolog ilyet csinálni. Erre ők is nekiláttak a munkának. Így ment ez évről évre, míg a legkisebb fiú be nem töltötte a 18. életévét. Az erdő szabályai szerint ugyanis akkor kell válasszanak maguknak  a fiúk egy-egy  szép feleséget. A legkisebb nem válogatott sokáig, mint a többi, ők válogattak, hogy ez sem szép, az sem szép.
De mi történt közben azzal a kislánnyal, aki az erdőbe költözött? Akár hiszitek, akár nem, a legkisebb fiú őt vette feleségül.
Amikor a nagyobb fivéreknek is sikerült feleséget választaniuk, akkor összehívták az erdő állatait és kieszeltek egy cselt a gonosz vadász ellen, aki még mindig fenyegette az állatok nyugalmát.
Egyik a nap  felállítottak az erdőben  egy  műőzet, melynek a hátára az volt írva, hogy NYOMD ODA AZ UJJAD A FOGAMHOZ, DE ERŐSEN. A kíváncsi vadász, aki arra járt éppen, ezt meg is csinálta, de úgy megszúrta az ujját, hogy rögtön elfutott, és vissza se nézett, a fogak helyére, ugyanis tövisek voltak helyezve.
Így aztán boldogan élhettek az erdő lakói.