A vándor

Dér Dorottya (3. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vándor. Ő most éppen egy kis faluban lakott. A közelben állt egy nagyon szép kastély, ahol Gerzson király élt szépséges lányával, Matilda hercegkisasszonnyal.
Egy nap, egy óriási sárkány repült a faluba, és elrabolt egy szépséges lányt. Amikor ezt a vándor meghallotta, azonnal a segítségére sietett. Nem volt valami nagy hős ez a sárkány! Néhány feléje hajított kőtől úgy megrémült, hogy azonnal inába szállt a bátorsága, és a lányt elengedte. Hanyatt homlok elmenekült és soha vissza sem tért erre a vidékre!
A lány hálásan ölelte meg szabadítóját, és így szólt:
- Köszönöm, hogy megmentettél elrablómtól!
- Semmiség - felelte szerényen a fiú. - Hogy hívnak téged, te szépség?- kérdezte csendesen.
- Matildának - felelte a lány.
János,-mert így hívták a bátor fiút, felkapott Luxemburg nevű lovára és a szélnél is sebesebben a palotába vágtázott, hogy megvigye a jó hírt aggódó királyának: a sárkány örökre nincs többé!
A király már elsiratta lányát, és mikor meghallotta az ifjútól, hogy mi történt, jutalmul rögtön fel is ajánlotta a fele királyságát és lánya kezét!
Ám János szabadkozni kezdett:
- Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, nem fogadhatom el szépséges lányod kezét, mert a szívem már másé…
Erre a király hármat tapsolt. Matilda pedig gyönyörű szép ruhában bepördült a trónterembe.
- Ő az én lányom - mondta mosolyogva a király.
Erre aztán János rögtön meggondolta magát! Nem kellett már szabadkoznia, hisz Matilda volt a kiszabadított lány, ki a fiú szívét elrabolta!
Megölelték, megcsókolták egymást. Csaptak nagy lakodalmat és még máig is élnek, ha meg nem haltak!