Veszélyben a pandák

Nagy Dominika (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, Ázsiában egy őserdőben élt egy kihalásban élő pandafaj. Hat tagja volt. A fele felnőtt, a fele gyerek.
Sugárzó nap volt. A kis pandák éppen az erdőben játszottak, és meghallották a szülőket, akik valami kétlábú szörnyről beszéltek. Lizie a legkisebb panda nem hitte el, amit a szülők mesélték egymásnak, hogy állatkertbe kell mennünk, ha elkapnak. A gyerekek megijedtek, és félelmükben a fákra ugrottak. Lizie nem félt, nem ugrott a fára, mert el sem hitte, hogy egyáltalán léteznek ezek a szörnyek. Helyette bement saját házába, és aludni tért. Reggel az anyukája keltette, és egy hatalmas hátizsákot tett rá. Lizie csodálkozva ment ki a házából, és lám mindenki kint állt nagy hátizsákkal. Később megtudta, hogy elmennek, hogy ne találják meg őket a szörnyek. Elindultak. De Lizie direkt lemaradt. Nem félt, sőt nem is akarta ezt csinálni. Elment hát élelmet szerezni. Nem sok menés után meglátott egy gyönyörű zöld bambuszfát. Azonnal nekifutott. Imádta a bambuszlevelet. Tovább indult. Meglátta az erdei varázsló házát. A ház fölött egyszerre esett, és sütött a nap. Gyönyörű kertje volt. Tele volt fura dolgokkal. Lizie erőt vett, bekopogott. Az öreg varázsló vagy száz évesnek látszott. Lizie meg akarta tudni, hol járnak a szülei, barátai. A varázsló belenézett a varázsgömbbe. Megállapította, hogy a panda szülei, barátai, veszélyben vannak De Lizie ettől sem ijedt meg. Elköszönt a varázslótól és hazament. Otthon már hiányzott neki az anyukája, de túltette magát. Este álmot látott, amiben az anyukát elfogták a kétlábú szörnyek, és csak úgy szabadulhatnának meg, ha ő is ott van. Felébredve elindult a varázslóhoz és megkérdezte, hogy mit látott a szüleiről. A varázsló látta, hogy az erdő szélén valaki fogságában vannak. Lizie tudta, hogy ki az a valaki. Köszönés nélkül futott az erdő közepére. Ott volt egy nagy kocsi, s benne a családja. Nagyon megörültek egymásnak, de Lizie tudta, hogy ki kell őket szabadítania, mielőtt késő lesz. A kétlábú szörnyek éppen a tóparton aludtak. Lizienek támadt egy ötlete. Odamászott csendben az egyik kétlábúhoz, és levett a nadrágjáról egy kulcsot. Odament a kocsihoz ahol a kulcslyukba helyezte a kulcsot. A kétlábúak már majdnem felébredtek, de Lizie már végre kinyitotta a lakatot. Lizie és az anyukája hosszan ölelték egymást. Csak nagyon nem volt rá idejük. Gyorsan elszaladtak, hátra se néztek.
Útközben Lizie bement a varázslóhoz, és megkérte kerítéssel kerítse körbe a területüket. A varázsló megtette. Lizie megköszönte, majd hazament és soha többé nem bántották őket a kétlábú szörnyek. Ünneplésül bambuszleveleket ettek. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.