Olajkatasztrófa

Fehér Fanni (2. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, élt egy teknős, Liza volt a neve. Amint kikelt a tojásból, elindult világgá, a végtelen óceánba. Gyedül volt, még nem ismert senkit, csak úszott a vízben. Ahogy ott lubickolt, összetalálkozott egy másik teknőssel, Millivel. Rögtön barátok lettek, így már ketten úsztak tovább. Élvezték a gondtalan életüket, amíg el nem értek egy szép tiszta öbölbe. Az öbölben megpillantottak egy csapat delfint, akik közül az egyiknek aranyuszonyai voltak. A delfinek vidáman játszottak, kergetőztek. Hirtelen a víz zavarossá vált körülöttük. Az öbölben egy olajat szállító hajó sziklának ütközött és ömlött belőle a rakomány a tengerbe. Az olaj elzárta a teknősök útját, nem jutottak a felszínre levegőért. Kutatták a menekülés útját, de nem találták. Minden delfin elmenekült messzire, kivétel egy. Az aranyos uszonyú felkapta a hátára a két védtelen teknőst és kimentette őket a bajból. A delfin kiúszott a part közelében, ahol éppen halászok dolgoztak. Izgatottan ugrándozott közelükben, csapkodott uszonyaival, hogy a halászok felfigyeljenek rá. Követték a halászok a delfint, aki megmutatta nekik a szerencsétlenül járt hajót. A hajót még idejében partra húzták és megtisztították az óceánt. Lizi és Milli a többi tengerlakóval boldogan éltek.