A Kistapír hazautazása

Bolla Antónia (1. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kistapír. Ez a Kistapír állatkertben élt, nem tudta hol született, hol az igazi otthona. Egy nap talált a kerítésen egy lyukat és kibújt rajta.
- Milyen szerencse! – gondolta. - Most elindulok, hogy megkeressem a szüleimet, testvéreimet. De merre menjek? – Alig ment pár lépést, egy ketrecbe zárt majmocskát talált. Megszólította:
- Én a Kistapír vagyok, hát te ki vagy? 
- Én egy bőgőmajom vagyok. Te hogy jutottál ki?
- Találtam egy lyukat a kerítésen és most hogy szabad vagyok, elhatároztam, hogy hazamegyek a testvéreimhez és a szüleimhez. De nem tudom, hogy merre induljak. Tudnál nekem segíteni?
- Sajnos az én ketrecem nagyon erős, nem tudok kijutni innen. De mielőtt idekerültem, Dél-Amerikában laktam. Sok hozzád hasonló Tapírt láttam ott.
A Kistapír nem tudta, hogy merre induljon,úgy gondolta, hogy kelet felé tart. Mielőtt elindult, megígérte a majomnak, hogy megkeresi a rokonait és mesél róla nekik. A majmocska megköszönte a Kistapírnak hogy gondolt rá. Elköszöntek egymástól, és a Kistapír folytatta útját.
Ment, mendegélt, hegyeken-völgyeken keresztül, nagy síkságokon át.  Nagyon fáradt és éhes volt, de még nem találta meg az otthonát. Bánatában elpityeregte magát. Arra jött egy kiskutya.
- Miért sírsz? – kérdezte.
- Azért sírok, mert napok óta megyek, elfáradtam, éhes vagyok és még mindig nem vagyok otthon.
- Ne sírj, gyere velem, itt lakom nem messze, ott majd kapsz enni, inni, aztán alszunk egy nagyot. Holnap frissen indulhatsz tovább.
Nagyon megörült a Kistapír. Elment a kutyushoz, és útközben elmesélte, hogy ki ő, és hová tart. Megvacsoráztak és lefeküdtek aludni. A Kistapír rögtön álomba zuhant. Álmában otthon volt, és vígan játszott a testvéreivel. Reggel megköszönte a kiskutya jóságát, majd megkérdezte tőle, hogy vele tartana-e. A kutyus igent mondott, és így ketten folytatták tovább útjukat.
Mentek, mendegéltek. A kutyus kíváncsian előreszaladt, majd vissza a Kistapírhoz. Egyszer boldogan kiáltja: - Megtaláltam a rokonaidat! – Szaladt a Kistapír is most már, de mit lát? Valóban nagyon hasonlítottak hozzá, mégis mások voltak. – Ezek nem a szüleim – mondta bánatosan.
A Tapírok is észrevették a kis idegeneket. Szeretettel fogadták és megvendégelték őket. Megkérdezték kik ők, és mi járatban vannak errefelé. Elmeséltek mindent, hogy kerültek ide, és hová tartanak. Mikor befejezték mondókájukat, megszólalt a legidősebb Tapír:
- Valóban távol rokonok vagyunk. De ez itt India. Tovább kell még menned, amíg el nem éred az óceánt.  Ott hajóra kell szállnod, és átkelni a túlsó partra. Onnan már hazatalálsz
Elbúcsúztak, és folytatták az útjukat. Mindent úgy tettek, ahogyan az öreg Tapír javasolta. Elérték az óceánt. Csodálkoztak, hogy mekkora, nem is látni a túlsó partot. A kiskutya megijedt, és azt mondta a Kistapírnak:
- Tovább nem megyek veled. Innen még hazatalálok, de ha átkelek veled ezen a nagy vízen, úgy járok mint te, és soha sem jutok haza.
Megértette a barátját a Kistapír, és elbúcsúztak egymástól. A kiskutya hazaindult. A Kistapír pedig egyedül vágott neki hajót keresni. Amint ment, mendegélt, egyszer csak egy hatalmas hajót látott meg. - Hogy jutok fel rá? – tűnődött magában. Egy papagáj repült a hajó korlátjára. Észrevette a Kistapír és megszólította:
- Szia, nem tudod, hogy jutok fel erre a hajóra?
- Van a hajó oldalán egy feljáró, azon fel tudsz jönni.
A Kistapír szépen, óvatosan felment, de egy kicsit félt egyedül. Beszédbe elegyedett hát a papagájjal, akiről kiderült, hogy ő is Dél-Amerikába utazik. – Hosszú az út. a szárnyaim nem bírnák a repülést – magyarázta. Megörült a Kistapír, hogy nem utazik egyedül. Hát még annak, hogy örült, hogy mind a ketten ugyanoda mennek. Útközben elmesélték egymásnak a történeteiket. A papagáj felajánlotta a Kistapírnak hogy hazakíséri. Nagyon izgatott lett a Kistapír, alig várta, hogy partot érjenek. Végre kiszálltak. A papagáj mutatta az utat, a Kistapír pedig szaladt utána. Micsoda öröm volt, amikor megérkeztek! Nem győzte mesélni a szüleinek a sok kalandját. Természetesen az ígéretét sem felejtette el, amit a majmocskának tett. Boldogan élt a rokonaival és testvéreivel, amíg meg nem haltak.