A virágtündér

Gulyás Bettina (4. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tündér, aki a virágokat gyógyította. Egyik nap, amikor felébredt, látta, hogy az ő kis tulipánkuckója elhervadt. Gyorsan beszaladt a varázspálcájáért, de amikor bement, nem találta sehol. A tündérke nagyon megijedt, hogy elveszítette a varázspálcát.
- Mi lesz, hogyha nem találom meg a pálcámat és a tulipánom végleg elhervad? Nem lesz hol laknom!
A tündérke elgondolkozott, és utána útnak eredt, hogy megkeresse a varázspálcát.
Ahogy ment-mendegélt, ráesteledett. A tündérke keresett egy faodvát, és egy jó nagy levéllel betakarózott. Amikor felébredt, akkor látta, hogy a fa odvában laknak valakik. Kiderült, hogy egy mókuscsalád költözött be. A kistündér bement hozzájuk, és a mókusok megkínálták.
- Ó nagyon köszönöm ezt a finom reggelit, de még mindig szomorú vagyok – mondta a tündér.
- Miért vagy szomorú? – kérdezték a mókusok.
- Azért mert nem találom a varázspálcámat, és pár napon belül el fog hervadni a tulipánházacskám – mesélte szomorúan a tündér.
- Majd mi segítünk neked! – mondták vidáman a mókusok.
- Mégis hogyan? Azt sem tudjátok, hogy néz ki – panaszkodott a tündér.
- Ó tényleg, de tudod mit? Menj el Fecsi bácsihoz, majd ő segít.
- Nagyon köszönöm a segítséget, majd meghálálom! – mondta vidáman a tündérke.
Azután ment-mendegélt, és egyszercsak odaért egy házhoz. Bekopogott.
- Hahó, ki van itt? – kérdezte.
- Én! – hallatszott ki a házból.
- És ki az az én? – kérdezte.
- Hát ki más, mint Fecsi bácsi! – mondta.
- Ó, pont önnel szeretnék beszélni!
- Velem nem beszélhet akárki! Menj innen!
- De kár, akkor a mókusok ezek szerint hazudtak – mondta szomorúan a tündér.
- Milyen mókusok? – kérdezte Fecsi bácsi.
- Hát akik a tölgyfa odvában laknak.
- Á, szóval ők küldtek! Akkor szívesen látott vendég vagy, kerülj beljebb!
A tündérke elmesélte, hogy mi történt vele. Fecsi bácsi gondolkodott egy darabig, majd ezt mondta:
- Láttam a varázspálcádat a nagy bükkfa ágánál.
A kistündér nagyon megörült, és útnak is eredt nyomban.
Ahogy ment-mendegélt, odaért a nagy bükkfához. De ott nem talált semmit. A tündér leült egy ágra, és elgondolkodott.
- Olyan hosszú utat tettem meg idáig, feleslegesen – szomorkodott magában. Aztán meglátott egy fénylő dolgot a tavacska mélyén. Kapta magát, berepült a tóhoz, nem gondolkodott sokat, beleugrott.
De mikor már lenn volt, eszébe jutott, hogy a vízben összeragad a szárnya. Ahogy feljött, látta, hogy előtte egy vízesés. Nagyon megijedt, mivel nem tudott kirepülni a vízből.
- Segítség, segítség! – kiabálta.
Ezt meghallotta egy halacska és segített neki. Amint kivitte a partra a tündérkét, az máris adott neki ajándékba egy virágkoszorút.
A tündérnek meglett a pálcája és a házikója. Kivirult, a mókusoknak adott ajándékba mogyorót, Fecsi bácsinak új szmokingot, és éltek boldogan, amíg meg nem haltak.