A megmenekült kis vakond

Barna Márton (3. osztályos) meséje

Egyik reggel kertünkben a szépen nyírt gyepünkön földtúrások jelentek meg. Apa először azt hitte, hogy magyar vizsla kutyánk csinálta mindezt. Tódor nevű kutyánk már-már el is vállalta a kártételt, amikor arra figyeltünk fel, hogy a fűben újabb bucka nő. Figyelmünk egyből arra terelődött, ekkor rájöttünk, hogy a bucka építő nem más mint a kertészet réme a vakond.
Apukám sietve a szerszámos kamra felé indult, ahonnan ásóval a kezében tért vissza.
Felkiáltottam- Apa ne! A vakondot nem szabad bántani! Azt tanultuk az iskolában a környezetismeret órán, hogy az védett állat. Akarod tudni, hogy miért?! Mert nem növényevő a férgekkel táplálkozik. Kedvenc csemegéje a földigiliszta, lótücsök. A növényeket nem rágja meg csak alagút ásás közben kitúrja azokat.
Ezek után megvártuk, amíg a túrásból kimászott a szürkésbarna kis állat. Mielőtt vissza fúrta volna magát a földbe Apa kesztyűben elfogta a grabancát. A házunk előtt lévő ligetbe kivittük a megriadt állatkát. Ott azután szabadon engedte a vakondot.
Az nem is tétlenkedett, azonnal ásni kezdett keresve az újabb lakóhelyet. Örültem, hogy láttam élőben vakondot és most már apa is tudja, hogy a vakond védett állat, bántani nem szabad.