A farkas és az ember

El-Maghraby Ramzy (3. osztályos) meséje

Azt mesélik, hogy egyszer régen, nagyon régen, az ember és a szürke farkas barátságot kötött. A történet ott kezdődött, hogy a szürke farkas nemzet kihalóban volt.
A szürkefarkasok király összehívta a farkasok nagy gyűlését.
- Barátaim – kezdte el a király a beszédét. – Véget kell vetni a háborúnak az emberrel! A harcban sok társunk lelte halálát, ezért kössünk békét az emberrel.
Elhatározták, hogy egy követet küldenek az emberhez, nehogy a sok farkas láttán megijedjen és visszájára forduljon a dolog. A követ útközben töprengett, hogyan szólítsa meg az embert. Azt tervelte ki, hogy felajánlja a farkas nemzet szolgálatait. Azt remélte, hogy így meggyőzheti az embert békés szándékáról és cserébe sikerül egyezségre jutni. A farkas éhesen, fáradtan rátalált az ember lakta helyre. Megszólította az embert. Messziről kiabálta:
- Hé ember, békét kötni jöttem! Kérlek ne bánts!
Az ember ugyan óvatosságból előrántotta puskáját, de nem lőtt. Így felelt:
- Úgy látom egyedül vagy, mondd hát, mit akarsz!
Ekkor szürke farkas felajánlotta szolgálatát az embernek. Az ember gondoskodott, törte a fejét. Nem akarta elzavarni a farkast, mivel jó szándékkal jött. Így hát ezt felelte:
- Szürke farkas, a te és az én népem azért van haragban egymással, mert a farkasok nem elégszenek meg a saját hatalmas területeikkel, erdőikkel. Az emberek lakhelyére betolakodtak, éjszaka besompolyogtak. Félnek tőletek gyermekeink, asszonyaink, jószágaink. A farkasok és az emberek csak úgy köthetnek egyezséget, ha messze elkerülitek lakóhelyünket. A mi békekötésünk csak úgy jöhet létre, ha messzebb kerülitek az emberlakta vidéket.
A farkas szomorú lett, hogy az ember visszautasította szolgálatait. Majd elgondolkozott az ajánlaton és felvillant örömében a tekintete.
- Hiszen, így népem megtarthatja szabadságát és a barátság is megmarad az emberrel.
Elfogadta a szürke farkas az ember ajánlatát és békében váltak el. Ekkor a farkasok nemzetsége felkerekedett és olyan messze telepedett le az emberektől, hogy csak a mesékben hallhatunk róluk.