A gonosz varázsló és a fecskefarkú lepke

Komjáti Nelli (2. osztályos) meséje

Réges-régen, messze-messze, még az üveghegyen is túl, volt egy nagyon szép rét, ami telis tele volt szebbnél szebb virágokkal.
Azonban a rét mellett volt egy sötét erdő, ahol élt a gonosz varázsló, akinek nagyon sok állata volt, de rossz hír terjedt róla: Nem szereti az állatokat.
Ezen a virágos réten élt a fecskefarkú lepke barátaival. Egy napon, mikor a lepkék és barátai játszadoztak a réten egy hatalmas vihar kerekedett. A kis lepkét elfújta a szél és a vihar után egy elhagyott régi ház előtt találta magát. Meghallotta, hogy valaki beszél.
- Ő vajon ki lehet? Gondolta magában. Amit nem is sejtett, hogy a gonosz varázsló költözött oda. Amint repkedett az ablak előtt, meghallotta mit is beszél a varázsló:
- Főzök mérget ennek a szúrós sündisznónak, beteg is, szúr is. Nem is bírok mást csinálni vele, amúgy sem szeretem ezt az állatot. – motyogta magában a varázsló.
A kis lepke nagyon megijedt. Ismert egy varázslatos arany szirmú, ezüst szárú, bronz levelű virágot, ami csak eső után bújik ki a földből, és minden betegséget meggyógyít. Gyorsan megkereste, azonban egyedül nem tudta kihúzni a földből. A réten a vihar után csodálatos szivárvány jelent meg. A nagy örömben egymással táncoltak a barátok. Előtte azonban névsorolvasást tartottak a törpék, mindenki el tudott-e bújni a vihar elől.
- Kezdhetjük az olvasást? Kérdezte az egyik törpe.
- Igen.-mondták a többiek.
- Napsugár? – Igen.
- Szellő?- Itt vagyok.
- Gomba törpék?- Itt vagyunk.
- Virág törpék? – Itt vagyunk mi is.
- Vizi manók? – Igen.
- Fecskefarkú lepke és a kék lepkék?
- Mi kék lepkék itt vagyunk, de a fecskefarkú lepke nincs itt.
- Akkor keressük meg!- mondta az egyik törpe. A fecskefarkú lepke közben kitalálta, hogy amikor a varázsló elmegy otthonról, akkor bemegy a házba és ezt a gyógyvirágot beleteszi a varázsló méreggel teli főzetébe. Igen ám, de nem tudta hogyan fogjon hozzá. Az ő szárnyai túl gyengék, egyedül nem fog sikerülni neki. Gondolta segítségül hívja a barátait. Éppen félúton találkoztak. Együtt kihúzták a virágot a földből, majd bevitték a házba és bele tették a varázsló főzetébe. Pont végeztek, amikor a varázsló haza ért. Elbújtak a függöny mögé és onnan figyeltek. A varázsló oda adta a mérget a sündisznónak, azonban azt vette észre, hogy az a méregtől sokkal erősebb és még szúrósabb lett. A sündisznó erre úgy összeszurkálta, hogy azóta sem látta senki.
A fecskefarkú lepke és barátai megértették, hogy együtt könnyebben le tudják győzni a gonoszt. Azóta is boldogan játszanak a réten. Vihar idején bemennek az erdőbe, ahol az öreg fák megvédik őket, és tudják, nem kell félni a gonosz varázslótól sem.