Az erdő megmentése

Betlehem Zsófia (3. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy erdő, aminek a közepén egy tó kék vize csillogott a napfényben. Néhány évvel ezelőtt esett meg ebben az erdőben, hogy tavasszal mesénk főszereplői nagy sürgéssel, forgással voltak. Arthur a gólya új fészket épített, Gigi a mókus vígan ugrándozott a fákon.
Egy békés tavaszi reggelen mogyoró gyűjtés alkalmával lett figyelmes Gigi egy zúgó hangra. Gyorsan visszaugrándozott barátaihoz, hogy szóljon a történésekről. Samu a szitakötő, és Balu a sirály elrepültek megnézni, hogy kik érkeznek háborítatlan területükre. Samu nagyon megijedt, mikor meglátta, hogy emberek közelítenek élőhelyük felé. Gyors szárnycsapások közepette nagy sietve mondta a hírt a többieknek, miszerint a szomszédos erdőben nagy gépek dolgoznak, és elpusztítják az ő szeretett otthonukat. Csápi a homoki küllő, a víz rezgéseiből tudta, hogy a gépek feléjük tartanak. Gyorsan riadót fújt Balu:
- Mindenki gyorsan bújjon el! Közelednek az emberek!
Mikor az emberek odaértek, kisvártatva leállították a gépeket. Röppencs a vízi denevér kihallgatta, amikor arról beszéltek, hogy az ő otthonukat tönkreteszik. Miután elmentek az emberek, Samu előhívta a többieket. Mindenki Röppencset hallgatta. Elmondta, hogy az emberek 1 hét múlva érkeznek, kivágják a fákat, betemetik a tavat, így sok élőlény otthonát megszüntetik. Egy hétig minden reggel összegyűltek az állatok, hogy megbeszéljék, hogyan védik meg élőhelyüket.
- Mi lesz a tojásaimmal? - búslakodott Arthur
- Maradj csendben! Te el tudsz költözni máshova, de Én és Csápi? Velünk mi lesz? – riadt meg Bubi a tőkehal
- Barátaim - szólt közbe Balu – senkinek sem egyszerű! Azt hiszem, ha összefognánk, és megértetnénk az emberekkel, hogy ne vegyék el az élőhelyünket, akkor talán megmenekülhetünk.
Balu ötletét mindenki elfogadta, így hát sokszor átgondolták, mit fognak mondani. Gyorsan teltek a napok. Elérkezett az építkezés napja. Már korán az erdő szélére gyűltek az állatok, hogy megállítsák a munkásokat. Mikor megérkeztek az emberek, Samu odarepült a főnök füléhez, és eldöngicsélte, hogy szeretnének beszélni vele az állatok. Elmondták, hogy ők szeretnek ott élni, és nem szeretnék, ha el kellene hagyni az élőhelyüket, és így sokan elpusztulnának. A főnök megértő volt, és alkut kötött az állatokkal, miszerint meghagyják a tavat és az erdőt, de akkor sok gyermek fog ellátogatni hozzájuk az erdőbe, és a tópartra.
Az állatoknak tetszett a javaslat, így hát az erdő és a tó is megmaradt az állatoknak, az emberek pedig szabadon járhattak, kelhettek körülöttük. Az állatok egyetértéssel, és egymás segítségével, elérték a céljukat.