A sünkaland

Juhos Tibor (3. osztályos) meséje

Verőfényes őszi délután jöttem haza az iskolából, amikor azon gondolkodtam, hogy mit fogok majd uzsonnára kérni édesanyámtól. Ekkor megpillantottam egy tüskés gombócot a kocsiút közepén. Kíváncsian közelebb mentem, mert nem tudtam, hogy mi lehet. Egy faágat vettem a kezembe, és amikor egy méterre voltam tőle rájöttem, hogy ez egy sündisznó. Hirtelen egy kocsi közeledett felé nagy sebességgel. Nem tétováztam és a nálam lévő faággal arrébb gurítottam. Még éppen időben. Szerencsére nekem sem lett bajom. Ezt követően vártam egy kicsit, ugyanis én még csak képen láttam sünit és szerettem volna megnézni, hogy a tüskés gombócból hogyan lesz majd sündisznó. Jó darabig kellett várnom, de tíz perc elteltével a gombóc elkezdett mocorogni és nyúlni. Először hegyes kis orrát dugta ki, majd megpillantottam a szemeit. Közel merészkedtem a kicsi állathoz, mellé guggoltam, rám nézett. Nem ijedt meg tőlem. Alig akartam hinni a fülemnek, amikor megszólalt és megköszönte, hogy megmentettem az életét.
Úgy éreztem magam, mint Alíz Csodaországban. Csodálkozva kérdeztem:
- Te tudsz beszélni?
Erre azt válaszolta:
- Persze, csak nem minden ember érti, de a gyerekek igen.
Ezután mesélt arról, hogy hét kis süni várja az alomban és éppen élelemért indult. Hálásan megköszönte, hogy segítettem rajta. Ezután felajánlottam az uzsonnám maradék almáját. Nagyon örült neki. Kérdezte, hogy merre lakom és elmondtam, hogy itt a közelben. Hazáig kísért és közben még tovább beszélgettünk, hogy máskor is találkozhatnánk.
Ekkor azonban valaki megpuszilta és megsimogatta az arcomat. Édesanyám volt az, aki minden reggel ébreszt, hogy jól induljon a napom.
Szóval csak álmodtam az egészet?
Örömmel meséltem, hogyan mentettem meg egy süni életét, akivel ezután jót beszélgettem.
Azóta is várom, hogy az álom valósággá váljon.