Az ördög kincse

Kiss Dorina (2. osztály) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király s annak egy szépséges leánya, aki nagyon szeretett játszani. Kedvence egy kristálygömb volt. De ez a gömb a rávetődő napsugarak hatására, a szivárvány színeiben pompázott, s olyan erős fény szórt a világra, hogy mindenkit elvakított vele.
Megunta ezt a király és azt mondta mérgében: - Az ördög vigye el, ezt a gömböt!  Hát annak sem kellett több. Fogta és ellopta. Úgyis régen fájt már a foga erre a csillogó-villogó gömböcskére.
De a gömb sokkal jobban szeretett a királylánynál. Ezért aztán cselt eszelt ki. Gondolta magában:- Túl járok én, e bugyuta, rút ördög eszén! Egyik éjszaka megszólalt: - Ha visszaviszel a gazdámhoz, teljesítem három kívánságodat!
 - Jó! – egyezett bele gyorsan az ördög.
S már vitte is vissza a leányhoz, a szikrázó gömböt. Mikor a palotához értek, a gömb így szólott:
–  Na, halljam az első kívánságodat! Mert én mindig szavatartó voltam.
-  A város összes kincse legyen az enyém! – mondta a gonosz.
- És a második kívánságod? – kérdezte a kristály.
- Hm…hát az első kívánságom helyett, arany tallérok hulljanak az égből!  
- Mi a harmadik kérésed? – kíváncsiskodott a gömb.
- A madarak vigyék az összes aranyat a házamba! – mondta telhetetlen mosollyal a szája szegletében az rút ördög.
-  Kívánságod parancs! – mondta a gömb.
Minden úgyis történt, ahogy az ördög akarta. Ám, a ház, ahol lakott, nem bírta el a sok kincset és egyszer csak, bumm! Összedőlt a házikó.
Így az ördög megbűnhődött kapzsiságáért. Csillogás, villogás, gazdagság helyett, a sötétséget kapta. Tanult is a leckéből, elköltözött az emberek közeléből, a királyság lakóinak nem kell többé félniük tőle. Felépítette magának saját birodalmát,  Ördög-árkot, s azóta ott él, ha meg nem halt!