A vándor pálcája

Nedreu Péter (4. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vándor. Útközben, ahogy vándorolt, egyszer csak talált egy pálcát. Gondolta, hogy jó lesz ez még valamire, hát felvette, és azzal folytatta az útját. Mendegélt tovább, amíg oda nem ért egy folyóhoz. Azt gondolta, úszik egyet.
Miközben ő a vízben fürdött, hát azt látja, hogy megjelenik az ördög, és ellopja a pálcáját. Szalad ki a vándor a vízből hogy elkapja az ördögöt! Utol is érte a tolvajt, de az nem akarta neki visszaadni a pálcáját, csak ha három próbáját kiállja.
- Csak akkor adom vissza a pálcádat, ha megmászod az Üveghegyet, legyőzöd a sárkányt, és leszeded nekem az aranyalmát a király kertjéből – mondta az ördög.
A vándor először az Üveghegyet próbálta megmászni, de mindig lecsúszott a lába, és visszapottyant a hegy lábához. Harmadjára aztán nagy nehezen csak sikerült feljutnia a tetejére. Ezután következett a harc a sárkánnyal. A vándor megdobta a sárkány lábát egy kővel, mire a sárkány eldőlt. A vándor ezután elment a király kertjébe leszedni az aranyalmát. Átmászott a falon, és kihozta az almát anélkül, hogy az őrség észrevette volna.
Azonban ekkor gondolt egyet: miért kellene nekem ezt a drágaságot annak a tolvajnak adnom? Kicserélte hát egy sárga almára, és azt adta az ördögnek.
Az ördög visszaadta a pálcát a vándornak és elment haza, a vulkánjába. A vándornak nem csak egy pálcája lett, hanem egy aranyalmája is. Ha az ördög a pálcát vissza nem adja, az én mesém is tovább tartott volna.