Az okos vándor

Szeverényi Stella (4. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. Ebben a faluban élt egy igen-igen szegény vándor, akit Ernőnek hívtak.
De ő aztán nagyon okos volt, a csillagász, az udvarmester, de még a király tanácsosai is megirigyelték okosságát. Hanem egyszer történt, hogy a királyt nagy bánat érte. Egy hatalmas sárkány elvitte egyszem lányát. Olyan hatalmas volt, hogy nem is egy, hanem huszonnégy feje volt. Mit volt mit tenni, a király kihirdette, hogy aki visszahozza a lányát, az megkapja a királykisasszony kezét, és a fél országot.
Jelentkeztek deli vitézek, királyfiúk, cigányok, parasztok, de senki sem tért vissza a keresésből.  Gondolt egyet ekkor Ernő, elment a királyhoz, és bejelentette neki, hogy elmegy ő is és megkeresi a lányát.
El is indult. Ment, mendegélt, amíg szembe nem jött vele egy ördög. Azt mondja:
- No, hát te meg miért jársz erre?
- Én bizony a királylányt keresem.
- Ugyan azt keresheted! Elvitte a huszonnégy fejű sárkány. Hanem mondok valamit. Ha teljesíted egy próbámat, akkor továbbengedlek.
- Jól van, mondd hát, mi a próba!
- Nos nézzük csak! Mi, ördögök szoktunk versenyfutást játszani. De olyat, ami nem a füvön, hanem a parázson történik!
- Hát jól van, kiállok ellened.
- De figyelmeztetlek, ha nem győzöl le, akkor a halál fia vagy! – mondta az ördög, és már készült is a rajthoz. Ernő kicsit megtorpant, mert ő mezítláb volt, és úgy gondolta, hogy így biztos nem fog győzni. Elment hát a folyópartra, és gyűjtött néhány követ. Ezek a kavicsok lettek a tűzálló cipői. Még talán tíz perc sem telt el, és máris kezdődött a verseny. Ernő magához rögzítette a köveket és már indultak is. Ernő gyorsabb volt az ördögnél és így megnyerte a versenyt. Az ördögöt majd megütötte a guta mérgében. Dühösen ezt mondotta:
- Legyőztél, így tovább engedlek.
Ernő megörült ennek, és már ment is tovább. Útközben találkozott egy lovaggal, aki nagyon tréfás kedvében volt. Hanem annak a lovagnak volt még egy kincses ládája is. Azt mondja a vitéz Ernőnek:
- Én addig nem engedlek tovább, amíg meg nem találod a kincses ládámat! Adok fél órát a keresésre!
- Hát jó megkeresem! De adj nekem egy térképet!
- Ugyan minek? Térképpel egy tyúk is megtalálná a kincset! – nevetett a lovag, aztán elindította Ernőt az erdő felé.
Ernő egy ideig gondolkodott. Töprengés közben lenézett a földre. Nini! Ott voltak a lovag lábnyomai, amik mentén Ernő könnyen el tudott indulni. Meg is találta a kincset, de útközben igen erősen elgondolkodott:
- Csak el kellene vinni a lovagnak a ládát, mert különben el sem hiszi, hogy megtaláltam. Á, tudom már! Leszakítom ezeket az ágakat és összekötözöm. Úgyis van nálam egy erős kötél. Rárakom a fákra a ládát és elhúzom magammal. 
Így is tett. Visszaért a ládával még idő lejárta előtt. Ahogy odaért, a lovagnak nevetésből egyből sírásra állt a szája.
- Visszahoztam a ládádat! Most már elengedhetsz utamra!
- Nem olyan könnyű az! Te vagy az egyetlen, aki be is bizonyította, hogy megtaláltad a ládát! Ezért neked adom a kincsem felét, és egy különleges szolgálatomat! Elkísérlek a sárkányhoz.
Így a lovag adott Ernőnek egy lovat, és elindultak. Útközben észrevették, hogy a sárkányok birodalmában most van tél. Útjuk során Ernő és a lovag hosszas beszélgetésbe kezdtek. Észre sem vették, és már meg is érkeztek a hatalmas barlang bejáratához. Ernő és újdonsült barátja befutottak a barlangba. Nagy nevetésre és hangos zeneszóra lettek figyelmesek. A barlang végében egy szép fenyőfa állt, alatta sok-sok ajándékkal.
- Gyertek, gyertek! Nektek is jut egy csomag! – mondta a hatalmas sárkány, és már hozta is a finom sütiket és teákat.
A sárkánynak volt egy trónja, és az előtt egy asztal, és az asztal körül sok kicsi, ember méretű szék. A kedves jószággal szemben ült a királylány, és hívta Ernőt és a lovagot.
- Gyertek, üljetek le közénk, egyetek és igyatok, amennyi belétek fér! –szólt oda nekik.
A sárkány pedig azt mondta, hogy menjenek, és nyissanak ki egy csomagot, amit aztán a helyükön kibonthattak.
Közben Ernő megkérdezte a sárkányt, hogy miért lopta el a királylányt.
- Nem akartam én őt megenni vagy bántani – válaszolta a sárkány – csak nincs egy barátom sem. Most, hogy itt a karácsony, társaságra vágytam, és ő nagyon jó barátom lett. Vele díszítettük fel a fát, sütöttük a sütit, vele főztük a teát. Barát nélkül pedig nem olyan jó a karácsony.
A karácsonyi vacsora után felpattantak a huszonnégy fejű lényre. A lovakról sem feledkeztek meg, őket a sárkány felkapta a karjaiba. Útközben megálltak az ördögért, és aztán célba vették a kastélyt.
A király nagyon megörült a lányának. Ernőt a vándort összeadták a királykisasszonnyal. Az ördögöt atlétának és udvari bolondnak tették, a lovagból kapitány lett, a lovakat a királyi istállóban szállásolták el. A katonákat szabadnapra küldték és a sokfejű sárkány lett egyedül az őrszem, Ernő pedig megkapta a fél országot.
Az én mesém pedig tovább tartott volna, ha a sárkány nem vitte volna vissza a királylányt, Ernőt és a lovagot!