A kissárkány

Antal Erik (1. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sárkánycsalád. Sárkányországban éltek egy hegy tetején, barlangban. Sajnos az összes élelem elfogyott a közelben, alig volt mit enniük. A kissárkány megelégelte az éhezést, és így szólt a szüleihez:
- Elmegyek, keresek ennivalót!
- Menj fiam, járj szerencsével! –szólt a sárkánypapa.
Elindult a kissárkány, ment hegyen-völgyön át. Találkozott a barátjával, a kutyával.
- Kutyus barátom! De jó hogy látlak! Megyek élelmet keresni. Nem jönnél velem? Neked olyan jó a szaglásod, hamar találnál ennivalót.
- Sajnos nem tudok veled menni, mert sietek a nagymamámhoz.
Elköszöntek egymástól, ment tovább a kissárkány. Ment, ment hegyen-völgyön át. Szembe jött vele a majom. Mivel nagyon unalmas volt egyedül keresni az élelmet, gondolta megkérdezi a majmot, hátha vele tartana.
- Most éppen ráérek – mondta a majom – tudok is itt a közelben egy banánfát.
- Te majom, én nem szeretem a banánt. Én a bambuszlevelet szeretem – mondta a kissárkány.
- Sajnos nem tudom, hol vannak a bambuszfák, de a panda barátom biztosan segít. Csak az a baj, hogy ő a folyó túlsó partján lakik.
Nézték, nézték a folyót, és gondolkodtak, hogy tudnának átjutni a túlsó partra. Úszni nem tudtak, féltek is a nagy víztől. A kissárkány meglátott egy fát, ami félig ki volt dőlve. Összeszedte minden erejét, és megpróbálta kidönteni a fát.
- Várj, segítek! – mondta a majom.
Ketten már ki tudták dönteni a fát, és a vízre húzták a fatörzset. Evezőnek ágakat használtak. Áteveztek a túlsó partra.
- Várj meg itt kissárkány, mert a panda fél az idegenektől. Beszélek vele előbb én – mondta a majom és elment megkeresni a pandát. Nemsokára vissza is tért vele.
- Segítek neked, tudom hol találsz sok bambuszt. De meg kell ígérned, hogy senkinek sem árulod el – mondta a panda.
- Természetesen, senkinek nem mondom el – válaszolt a kissárkány.
- Gyere velem, itt van a közelben, csak a dombtól nem lehet látni.
Felmásztak a dombra, és meglátta a kissárkány a bambuszerdőt. Nagyon boldog volt, arra gondolt, mennyire fognak örülni a szülei a bambuszfának. Kiválasztottak két kis bambuszcsemetét, és óvatosan kiemelték a földből. Hazafelé könnyebb volt az út, mert már tudták hogyan jutnak át a folyón, ott volt a farönk. Áteveztek a folyón, a túlsó parton a kissárkány elköszönt a barátjától, de megígérte, hogy gyakran eljön hozzá játszani. Sietett haza a kissárkány, mert tudta jól, hogy szülei már várják.
Mekkora volt a boldogság a sárkánycsaládban, amikor megmutatta a bambuszfákat! Elültették közösen a kis fákat és ettől kezdve mindig volt ennivalójuk.