A tanulságos álom

Irimiás Márk (2. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Pistikének Hívtak. Ez a kisfiú nagyon szófogadatlan és rendetlen volt. Semmi sem érdekelte, csak a számítógépezés. Szülei sokszor figyelmeztették: - Ne folyasd a vizet fogmosás közben, ne engedd tele a kádat, ne hagyd égve a villanyt, ha nem vagy a szobában, ne törd le a facsemeték ágait, ne szemetelj!
Egy este elaludt a számítógépe előtt, s arra ébredt, hogy egy vízcseppmanó esett az orrára. Kapkodva felöltözött és már szaladt is az iskolába. A tanárnő bejött az osztályba és mondta:- írjátok fel a mai dátumot: 2512. március 7. Pistike körbenézett, és meglepődve látta, minden más körülötte, de már kezdődött is az óra. A tanárnő éppen a legnagyobb kincsről beszélt, a vízről, amiből nagyon kevés van. Sok száz évvel ezelőtt az emberek többsége nem törődött a környezetével, pazarolta és tönkre tette a természetet. Az ivóvízzel pazarlóan bántak tisztálkodáskor, mosásakor, mosogatáskor, és sok más alkalommal. Például nagy medencéket töltöttek meg vízzel, amiben fürödtek. A természetes vizeket szennyezték, beleengedték a tisztítatlan szennyvizet, az autósok a víz mellett mosták autóikat, amikről a szennyeződések az élővizekbe kerültek. A tavak partjait mindinkább beépítették, mind több területet töltöttek fel. Így tűnt el a Balaton is. A természetes élőhelyeket tönkre tették a szeméttel. Így pusztult el a Gemenci erdő élővilága egy áradáskor, amely veszélyes hulladékkal temette be. Miközben a tanárnő beszélt és Pistike nézte a kivetítőn a kopár tájakat, visszaemlékezett arra, hogy ő is milyen felelőtlenül viselkedett. Elszomorodott, hiszen ő még fürdött a Balatonban, vonatozott a Gemenci erdőben, ahol látta a természet szépségeit. Ekkor egy vízcseppmanó esett az orrára és felriadt. A megszokott teremben a jól ismert tanárnő éppen őt kérdezte.
- Mondd, Pistike: mi szeretnél lenni?
A kisfiú felállt, és azt mondta:- Olyan, aki nemcsak vigyáz a környezetére, hanem tesz is azért, hogy mások is így tegyenek!