A furfangos legény

Bacsur Martin (3. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, és volt neki egy palotája. A palota fenn állt egy domb tetején. Ennek a királynak volt egy lánya, aki nagyon félt a domb alatt rejtőző sárkánytól.
Azt mondta egyszer a király:
- Annak adom a leányomat és a fele királyságomat, aki elűzi a gonosz sárkányt és megvigasztalja a királykisasszonyt! – és ezt nyomban ki is hirdette.
Jött is a sok lovag, hogy legyőzik a sárkányt, volt aki karddal, puskával és olyan is, aki bunkósbottal próbálkozott, de egyiknek sem sikerült felülkerekednie a szörnyetegen.
Egyszer csak egy bátor szegénylegény jelentkezett, és bevállalta, hogy ő bizony legyőzi a sárkányt, furfanggal! Úgy is lett, elment a fiú a sárkány barlangjához és bekiabálta:
- Hé, te hatalmas sárkány! Itt jön egy falka mérges darázs, és egyre azt zümmögik, hogy „sárkányhúst akarunk!” Gyere már ki, és mondd el nekik, hogy a te húsod egyáltalán nem finom!
A sárkánynak sem kellett több, hanyatt-homlok menekült a rejtekhelyről, csakhogy az erős sodrású folyóba esett és bele is fulladt.
Nem kellett többé rettegnie a királylánynak a sárkánytól! Meg is vigasztalódott hamar, és belé is szeretett a fiúba, mert az meg igen jóképű volt ám! Meg is tartották a héthatárra szóló lakodalmat, ahol a főfogás nem más volt, mint a sárkánytojásból készült omlett, amit a barlangban találtak.