Csibészke

Petrilla Brigitta (2. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu az erdő szélén. Ebben a faluban élt Gyalu Gyula asztalosmester három fiával. Két fiát már kiházasította, a legkisebb fia, Csibészke még otthon lakott.
Csibészke csintalan gyerek volt. Egy nap édesapja a vásárból hozott neki kakast, kutyát és cicát. Nagyon megörült az állatoknak, mert a csibészség járt megint az eszében. Nem véletlen, hisz Csibészke volt a neve.
Másnap ásott egy nagy gödröt. Friss morzsával csalogatta a kakast a gödör felé, míg bele nem esett a tarajos. Nagyot kacagott a fiú. Az ebédből megmaradt csontra madzagot kötött, és azzal csábította el a kutyust az óljától, míg nem ő is beleesett a gödörbe. Ismét jót nevetett Csibészke.
A cicát egérkével csalta a csapdába. Hasát fogva hahotázott. Ám az állatok összefogtak! A kutya hátára mászott a cicus, cica hátára a kakas és onnan kirepült. Hozott egy hosszú kötelet, melyen a két cimborája ki tudott mászni. A kötelet ezután kikötötték két fához.
Csibészke, miután befejezte a hahotázást, elindult megnézni a három állatot. Nem vette észre a kötelet, így az árokba esett. Könyörgött a kakasnak, kutyusnak, cicusnak hogy a kötelet engedjék le.
- Addig nem, míg meg nem ígéred, hogy több csibészséget többé nem teszel!
Megígérte, és be is tartotta. Saját kárán okulva becsületes ember lett belőle, e mondást örökre megjegyezte: Aki másnak vermet ás, maga esik bele!