Tódor és a Fehér erdő

Irimiás Vanda (4. osztályos) meséje

Történt egyszer, hogy Tódor és a kismanók a közeli hegyekbe mentek kirándulni. Tódor egy egész kenyérből készített szendvicset, a kismanók pedig gyümölcsfalatkákból. Amikor elkészültek, beletették a szendvicseket és a gyümölcsszörpöket a kisebb nagyobb hátizsákokba és nagy izgalomban útnak indultak. Jókat nevettek Tódoron és egymáson, mert amikor nehezebb szakaszhoz értek csak úgy kapkodták a levegőt. Egyszer csak elérkeztek egy kétfelé váló útelágazáshoz. Tódor úgy gondolta, hogy az egyenesebb úton kellene tovább folytatni az utat, a manók persze a hepehupásabb utat választották. Ezen jól összevesztek és ment mindenki a maga által jónak vélt úton tovább. Tódor nem bánta meg, hogy a maga által választott úton haladt tovább, mert az őszi erdő ezer pompájában ragyogott és a fák lombkoronái között kellemesen be-besütögettek a nap sugarai. Élvezte amint a falevelek lehullottak elé és rúgta a zörgő csörgő avart. Eszébe jutottak a kismanók, mert tudta, hogy ők is élveznék a falevelekkel való játékot. Ekkor rádöbbent, hogy mennyire hiányoznak neki a társai. Bánatában elővette az egész kenyérből készített szendvicsét hátha jobban érzi magát tőle. De két-három falat után nagy zokogásba kezdett.
- Mi lelt téged? – kérdezte egy hang.
- Hiányoznak a manók, de ki vagy te? – kereste az ismeretlen hang gazdáját.
- Én a pompás erdő vagyok, mond mi bánt?
- Nagyon hiányoznak a barátaim, akikkel együtt indultam kirándulni, de ők a forrás melletti utat választották és így elváltak útjaink.
- Ezt rosszul tették, mert aki arra ment az onnan még nem jött vissza.
- Az nem lehet! Én értük megyek!
Azzal visszafordult és nagy sietve próbált minél hamarabb visszatérni az elágazáshoz.
Eközben a manók is mentek büszkén a maguk útján, mit sem sejtve mi vár még rájuk.
- Te vagy a hunyó! – szólt az egyik kis manó a mellette haladó társának.
- Jó, bújócskázzunk!
Vígan játszadoztak, sziklák bokrok mögé és a fa tetejébe bújva rejtőzködtek. Tiki manónak hosszan sikerült elbújnia és mikor már megunta, hogy nem találják, előjött, de egyik társát sem látta, mert hirtelen leszállt a köd és a levegő is hűsebb lett. Nagyon megijedt ezért kiabálni kezdett a kicsi Lalinak és a többieknek. Keservesen sírt már mikor meghallotta Szeder hangját, aki őt kereste. Rohant a hang után és egyszer csak PUFF összementek.
- Jaj, úgy megijedtem!
- Nincs semmi baj, bújjunk össze és nem fogunk fázni - mondta Szeder.
- De miért van itt ez a köd? – kérdezte Tiki a barátját.
Nem tudták a manók, hogy az erdő ahol vannak a Fehér erdő, aki a köd segítségével rabságban tartja őket. De mire igazán félni kezdtek volna rohanva jött Tódor a négy kis manóért. A nagy sietségben csak úgy fújtatott és láss csodát, a Tódor szájából kitóduló meleg levegő, huss, elkergette a ködöt.
- Jó, hogy itt vagy Tódor – örvendeztek barátai.
A nyakába ugrottak és már vitte is őket nagy boldogan Manóvölgybe.
Ha nem hiszed, járj utána én is megjártam, hiszen erről példálóztam!