Az elveszett bárány

Hegedűs Dóra (2. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, élt az erdő szélén egy nagyapó a három unokájával.
A két legidősebb testvér egész nap csak játszott, nem segítettek semmit a ház körül, ugyanis sok birkája és báránya volt a nagyapónak. A legkisebb fiú, akit Petinek hívtak, annál többet serénykedett. Etette-itatta az állatokat, kiterelte őket a mezőre, vigyázott rájuk.
Történt egy szép napon, hogy a mezőről az egyik kisbárány elkóborolt a közeli sűrű sötét erdőbe. Peti amikor észrevette, hogy az egyik bárány elveszett, nagyon megijedt, hazaszaladt és a testvérei segítségét kérte. Azok megsajnálták, és a bárány keresésére indultak. Meg is találták az erdő közepén, egy patak partján oltotta szomját. Nagyon megörültek mindhárman az elveszett kisbáránynak és a többi báránnyal együtt hazaterelték őket.
Ettől a naptól kezdve Petinek mindig segítettek a testvérei a ház körüli teendőkben. A nagypapa arca pedig mosolytól ragyogott attól a naptól kezdve.