A bezárt állatok

Irimiás Márk (1. osztályos) és Irimiás Vanda (5. osztályos) meséje

A hosszú nyári szünet után végre a legkisebb manó is iskolás lett. Mindegyik manó nagyon ügyes volt az iskolában ezért a főmanó megígérte nekik, hogy az őszi szünetben elmennek kirándulni a Manóhegyre.
Kéthónapnyi tanulás után eljött a várva várt őszi szünet. Este bepakoltak a hátizsákokba és másnap reggel nekiindultak a nagy útnak. Útközben jót játszottak jót nevetgéltek és még havat is láttak. Sok órával később megérkeztek a legmagasabban lévő szálláshelyre, ahol este finom sajtos vacsorával várták őket. Közben kérdezték tőlük, hogy a tietek a 007-es James Bond szoba? Összenéztek a manók és nem értették ugyan, hogy miért kérdezik ezt tőlük, de azt válaszolták, igen. Majd szobájukba visszatérve észrevették, hogy van egy titkos kijárata, ahonnan a szabadba lehetett kijutni.  Ki is mentek ekkor egy zseblámpással.
Sűrű sötét erdőben találták magukat. Nagyon megijedtek és hanyatt homlok szaladtak vissza a szobába. A nagy ijedtség után hamar elaludtak. Reggel, amint felébredtek a legkisebb manó az ablakon kinézve a távolban állatokat pillantott meg. Gyertek, gyorsan nézzétek meg ti is, hogy mit láttam - mondta Manóka.  Mindannyian az ablakhoz szaladtak, és amit láttak nagyon elcsodálkoztak. A reggeli derengésben egymás után tűntek fel az állatok: szarvasok, őzek, barikák, hegyi kecskék, rackajuhok. Örömük nem sokáig tartott, mert, ahogy egyre jobban világosodott meglátták az állatokat körülvevő kerítést. Ekkor kinyitották a titkos kijáratot és odaszaladtak a kerítéshez. Szegény állatok esdekelve néztek rájuk szomorú szemeikkel, mintha csak azt mondanák, mentsetek meg minket.
Szederkének eszébe jutott, hogy megérkezésükkor a bejáratnál egy kalandparkos felhívást látott ahol hegymászós felszerelést lehet kölcsönözni. Arra bíztatta a legkisebb manókát, hogy mentsék meg az állatokat, hiszen ők tudják ezt megtenni, mert ők vannak a 007-es szobában. Mivel a többiek nagyobbak voltak nála és az akadályok között volt egy szűk alagút, így Manókának egyedül kellett mennie. A többiek segítettek neki felvenni a biztonsági hevedereket és elindultak az állatmentő akcióra. Vékony, keskeny, magas helyeken kellett átjutnia. A többiek biztatták és szavakkal segítették, hogy merre menjen. Manókának minden félelmét leküzdve kellett haladnia a sötét alagútban és már-már feladta a küzdelmet mikor megpillantotta fényt. Kijutva, a magas ágak között már csak a kötélcsúszdán kellett becsúsznia az állatok közé. Nagyot huppanva érkezett a kerítésen túlra. A félénk állatok először szétrebbentek, de amikor látták ki is érkezett hozzájuk, közelebb merészkedtek. Manóka szelíden megsimogatta a hátukat és a kaput kinyitva a szabadba engedte őket. De jó, hogy ezt a szobát kaptuk - mondták egymásnak, ahogy a titkos bejáraton át visszatértek. Itt a vége fuss el véle.