Kék tó, tiszta tó

Irimiás Márk (1. osztályos) meséje

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy család. Ez a család nagyon szeretett kirándulni a kék tóhoz. Azért volt ez a neve, mert gyönyörű kristálytiszta kék volt a színe. A család már régóta nem járt ott ezért elhatározták, hogy nyáron odautaznak. Megérkezésükkor megdöbbenve tapasztalták, hogy a régen szép környék mennyire lepusztult, szemetes és kietlen. Sokáig járták a partot, de nem találkoztak senkivel, aki magyarázatot adott volna számukra. Rájuk esteledett és ekkor szembetalálkoztak egy öregemberrel.
Az öregember kikerekedett szemekkel nézte a családot, majd megszólította őket:
– Hát ti mit kerestek ezen az elhagyatott helyen? – az apa elmondta miért is jöttek. Miközben beszélt az idős embernek könny kezdett el csorogni az arcán. Amikor nagy nehezen meg tudott szólalni elmesélte a családnak a tó szomorú történetét:
– Sok éven keresztül rendeztek motorcsónak versenyeket, melyre évről évre többen érkeztek. A versenyek során sajnos egyre több szennyezőanyag került a tóba. Először a halak és vízi növények pusztultak el, majd a tópart is kopár és élettelen lett.
Ez nagyon nem tetszett a gyerekeknek és gondolkozni kezdtek, hogyan tudnának újra életet adni a tónak. Segítségül hívták az iskolás gyerekeket, szüleiket és mindenkit, aki támogatta tervüket. Megszervezték először a tó tetején lévő olaj összegyűjtését és elszállítását a veszélyes hulladék tárolóba. Ez után a közeli hegyekből folyó tiszta patakok vizének utat készítettek a tó felé, hogy újra tiszta víz kerüljön a mederbe. Közben a hatalmas tisztítóberendezések szűrték át a tó vizét. A halastavakból hoztak halakat, és más tavakból növényeket. A partot a sok szorgos gyermek növényekkel telepítette be. A munka gyorsan haladt, de még így is eltelt majdnem a nyári szünet mire a végére értek. Az újra kristálytiszta vizűvé lett tó partján a gyerekek figyelmeztető táblákat helyeztek el, amelyeken az áll nagy betűkkel: A TAVON BENZINÜZEMŰ JÁRMŰVEL KÖZLEKEDNI TILOS!