A kincs

Mészáros Enikő (4. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Dani nevű tapír, aki Dél-Amerikában lakott a családjával és a barátaival.
Esténként Dani megkérte a nagypapáját, hogy meséljen neki. Az öreg tapír elmondott egy olyan történetet, amit még ő is a nagyapjától hallott. A mesében egy kincsről volt szó, amit a hegyekben rejtettek el a tapírkalózok egy barlangban. Egész este ezt mondogatta magában: szólnom kell a barátaimnak! Másnap az iskolában az órák közti szünetben ott volt az összes barátja a megbeszélt rejtekhelyükön. Elmondta, amit a nagyapjától hallott és így fejezte be a mondanivalóját:
- Tanítás után ugyanitt találkozzunk! Mindenki hozzon magával valami fontos dolgot, pl.: kötél, zseblámpa, stb.!
Véget értek az órák, elindultak az állatkák a megbeszélt helyre. Elsőnek Csimpi, a majom érkezett egy ásóval. Közvetlen utána röppent be Őrszem, az arapapagáj egy piknik kosárral. De kár, hogy csak madáreledel volt benne! Nagy szárnysuhogással szállt le Fecsi, a tukán csőrében egy kötéllel. Vele együtt érkezett Harcos, a tatu hátizsákjában mindannyiuk kedvencével, a málnaszörppel. Már csak egy barátjuk hiányzott Szundi, a lajhár. Egyszer csak álmos szemekkel ő is megjött a táskájában szendvicsekkel. A kis csapat elindult a sűrű dzsungel felé, ahol Kötél, az anakonda tanyázott. Nem akartak összefutni vele, ezért óvatosan haladtak Őrszem állandó felügyelete alatt. Egyszer csak egy kötelet pillantottak meg, mely egy fáról lógott le, a végén pedig ott himbálódzott Béla, a teknős.
- Veled mi történt, Béla? – kérdezték rémülten az állatok.
- Iskolába menet valahogy beleakadtam ebbe a hurokba, amit a vadorzók raktak ki. – válaszolta szomorúan a kis páncélos.
A barátok gyorsan összedugták a fejüket, hogy mit is csináljanak. Csimpinek volt egy terve:
- Én felmászom a fára, ti pedig hordjatok Béla alá sok füvet, falevelet!
A majom fel is kapaszkodott a fára, hogy kiszabadítsa a barátját. A csomó könnyebben engedett az ügyes kezeknek, mint gondolta és a teknős zuhanni kezdett. Rémülten látta, hogy páncélja lecsúszott róla, de ügyesen manőverezett és éppen a páncéljába érkezett. Ezen már mindannyian megkönnyebbülten nevettek. Ekkor tűnt fel Kötél, az anakonda. Az állatok kővé dermedtek az ijedségtől, de a kígyó barátságosan megszólította őket:
- Ne féljetek tőlem kis hősök, nem bántalak benneteket! Már régóta vega vagyok. Különben is láttam, hogy mentettétek meg a barátotokat az ember csapdájából és az életmentőket nem szokás megenni.
Fecsi minden bátorságát összeszedve óvatosan faggatni kezdte a kígyót a kincsről. Ő sajnálkozva mondta:
- Hát kispajtások sajnálom, ez csak egy legenda. Sokan jártak már a nyomába sikertelenül. De nektek nem kell tovább mennetek, mert a tiétek a legnagyobb kincs a világon: az összetartozás és a barátság érzése.
A kis csapat Dani vezetésével rakott egy hatalmas tábortüzet. Előkerültek a hátizsákokból az enni- és innivalók, és még hosszan beszélgettek a lángok melegénél az örök barátságról.