Kedves Olvasóink!

Hosszú hallgatás után újból jelentkezünk. Az idei évben is rengeteg szép mese gyűlt össze a kis íróink jóvoltából, amiket a mai naptól kezdve szeretnénk bemutatni számotokra. Ne felejtsétek tehát, hogy minden napra jut egy mese! Jó olvasgatást kívánunk nektek!

A Csodavíz

Rési Dóra (4. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren túl, vagy még azon is túl volt egyszer Törpeország. Az ország királya, Harácsoló Törpe parancsára az egész törpe nép aranyat bányászott, túrták-fúrták a hegyeket, ezért kiszáradtak, kidőltek a fák az erdőben, nem volt egyetlen ép, szép erdő, egyetlen ép, szép hegy sem az egész országban.
Ezen felül az aranycsinálás miatt beszennyezték az ország folyóját a Gyémántvíz folyót is. A folyó Törpeországot elhagyva Adrienn hercegnő országán folyt keresztül. A hercegnő népe a halászatból élt, de már nem volt hal a folyóban, mert elpusztultak a szennyezés miatt.
Elkeseredésében Adrienn hercegnő egy nap meglátogatta Harácsoló Törpe királyt az udvarában. Kérve-kérte, hogy hagyjon fel az arany bányászással és arany csinálással, mert már elpusztít mindent nemcsak a saját, de a szomszéd országban is. Törpe király azt válaszolta, hogy felhagy a bányászkodással, ha Adrienn feleségül megy a fiához. Igen ám, de Törpe herceg már születésétől kezdve rút és apró volt, mert annyira szennyezett volt Törpe ország földje, levegője és vize, hogy csupa beteg kisbaba született. Ezért Adrienn félt a Törpe hercegtől, nem is tetszett neki, hát visszautasította. Nagy haragra gerjedt Törpe király, hogy nem fogadta el fiát férjéül Adrienn hercegnő, ezért mérgében hattyúvá varázsolta és megátkozta, hogy csak akkor változhat vissza, ha a Gyémántvíz folyóban meglátja a saját tükörképét.
Szegény Adrienn hattyúvá változva, búsan úszkált a Gyémántvíz folyó szennyes, koszos habjai között.
Ezidőtájt messze-messze, Hegyországban kitört egy hatalmas vulkán, ami nagy károkat okozott, füstje elsötétítette az eget, mindent beterített hamuval, tüzes lávával. Az ország királya, Máté király végső elkeseredésében elküldte egyetlen fiát, Kristóf herceget, hogy keresse meg a Csodavizet, ami lecsendesíti, eloltja a vulkánt. A herceg azonnal útra is kelt, hogy mielőbb segíthessen országa népén.
Ment-mendegélt éjt nappallá téve, meg sem állt hosszabb időre se pihenni, se aludni, enni is menet közben a tarisznyájából eszegetett.
Egyszer elért egy országba, ahol a szeméthegyeken alig bírt átkelni. Ahogy megmászott egy hatalmas szeméthegyet, a hegy aljában egy nagyon szennyezett folyó partjára ért. A folyóban egy gyönyörű hattyút látott úszkálni, amin elcsodálkozott. Hát még hogy meglepődött, mikor a hattyú megszólította.
-    Mi szél hozott erre a szennyezett vidékre királyfi?  Itt még a madár sem jár, élő embert, állatot sem láttam már hónapok óta.
Kristóf herceg elmesélte a hattyúnak, milyen hatalmas feladatra vállalkozott, mikor a Csodavizet szeretné megtalálni. Ezzel sokat segítene apjának és az egész országának.
-    Egyet se félj királyfi, segítek rajtad, ha kiállsz 3 próbát 3 nap alatt.
-    Az első próba, hogy takarítsd el azokat a szeméthegyeket, amiken átkeltél. Legjobb az lenne, ha szét tudnád válogatni, hogy az elszegényedett Kukaország újra felhasználhassa a papír-, üveg-, fém- és műanyag hulladékokat.
Elszörnyedt a feladat hallatán Kristóf herceg. Hogy tudná ő ezeket a hatalmas hegyeket szétválogatni? Mikorra végezne vele, mi lenne addig a vulkántól szenvedő, szeretett apjával és országával? Ahogy erre gondolt, a könny is kicsordult a szeméből.  A zsebében kotorászott zsebkendő után, mikor a keze megakadt azon a kis szelencén, amit apja adott neki, mikor elbúcsúztak. Azt mondta az apja, ha segítségre lesz szüksége, csak nyissa ki a dobozt, súgja bele a dobozba a versikét:
„Gyertek, gyertek kis manócskák,
A nagy feladat reátok vár”
Megörült Kristóf a dobozkának, azon nyomban kinyitotta és elsuttogta a versikét. Hát lássatok csodát, előpattant a dobozból 77 kicsi manó. A vezetőjük így szólt Kristófhoz:
- Annak idején, fiatal korában, édesapád a vándorútján segített az én manó apámnak, ezért apám neki adta köszönetképpen ezt a szelencét. Kinyitottad, itt hát az ideje a segítség viszonzásának. Mit segítsünk, mit tehetünk érted, Kristóf herceg?
- Drága kicsi manók, de örülök nektek! Azt a feladatot kaptam, hogy tűntessem el, válogassam szét 1 nap alatt ezt a rengeteg hulladékot. Tudtok segíteni?
- Hát persze, semmiség ez nekünk! És a vezérmanó már adta is az utasításokat a manóknak, hogy hová tegyék a papírt, merre dobálják az üvegeket, fémdobozokat.
Mire leszállt az este, az összes hulladékot szétválogatták, szép sorban papír, műanyag, fém és üveg dombok várták, hogy elvigyék őket újra felhasználásra.
Kristóf örömmel szaladt a folyó partjára, kiabált a hattyúnak, hogy készen van az első feladattal.
Jött is a hattyú, odaúszott Kristófhoz, és már mondta is a következő feladatot:
- Nagyon szép munkát végeztél Kristóf herceg!
- Halljad hát a következő feladatot: a második próba az, hogy szántsd fel a szeméthegyek helyét, ültess fákat, hogy megtisztíthassák a levegőt.
Kristóf most már nem ijedt meg, hanem kinyitotta újra a dobozkát, elsuttogta a verset, mire ott termettek a kicsi manók. Elmondta nekik, mi a következő feladat, miben segítsenek neki a manócskák. Még be sem fejezte Kristóf a mondókáját, máris akkora sürgés-forgás támadt, hogy nem is lehetett látni ki mit csinál. Dolgoztak egészen naplementéig, így a lenyugvó nap fényében a szeméthegyek helyén látni lehetett a szépen sorban álló, frissen ültetett fiatal fákat. 
Kristóf nagy boldogan szaladt a folyó partjára a hattyúhoz.
- Hófehér hattyú, nézd, készen van a második feladat is, mit kell még tennem, hogy hazavihessem a Csodavizet?
- Már csak egy feladat van hátra Kristóf herceg. Tisztítsd meg a folyó vizét, hogy olyan tiszta legyen, mint réges-régen, mielőtt Harácsoló Törpe király nem kezdett el aranyat bányászni.
Szaladt Kristóf herceg a manócskákhoz az újabb feladattal. Elmesélte nekik, hogy a szennyezett, piszkos folyót kell tisztává varázsolniuk.
Ahogy elmondta a feladatot, a manók gondterhelten ráncolták a homlokukat, mert ez a feladat elég nehéz volt. Az első felének azonnal hozzá is láttak, hipp-hopp megépítettek egy víztisztítót  a folyóra. A víztisztító működni kezdett, a folyó vize pedig kezdett kitisztulni. Már úgy tűnt, végleg megoldották a feladatot, tiszta lett a folyó vize - mikor Törpeországból megint habzó, piszkos, fekete víz érkezett, amivel nem bírt a víztisztító, a folyó újra szennyezett lett.
A manók elmondták Kristófnak, hogy ez a feladat meghaladja az erejüket, a végleges megoldáshoz további segítségre lesz szükségük. Az volt a fő gond, hogy nemcsak a folyót kellett tisztává változtatni, hanem valami módon el kellett érni, hogy Harácsoló Törpe király abbahagyja az állandó folyószennyezést. Ehhez azonban a manóknak nem volt elegendő hatalmuk.
Szomorúan ment vissza a folyóhoz Kristóf, hogy beszéljen a hattyúval, és elmondja, hogy nem tudta teljesen megoldani a feladatot.
Odaért a folyópartra, de nem látta sehol a hattyút a folyóban a megszokott helyen.
Állt a parton Kristóf és várt, nézelődött, hívta a hattyút. Ekkor az egyik folyóparti fa mellől odalépett hozzá egy gyönyörű lány.
- Kristóf herceg, itt vagyok, engem szólítottál?
Kristóf szájtátva nézte a csodaszép lányt, mire a lány elmesélte, hogy ő volt a hattyú, mert elvarázsolta Harácsoló Törpe király.
Kristófnak és a manóknak sikerült annyira megtisztítani a folyót, hogy megláthatta a tükörképét a folyóban- így visszaváltozott Adrienn hercegnővé.
- Kiálltad mindhárom próbát, ezért íme, itt a Csodavíz, vigyük az országodba, hogy segíthessünk.
- De útközben Harácsoló Törpe királyt is meg kell látogatnunk, mert ha hintünk rá a Csodavízből, átváltozhat Környezetvédő Törpe királlyá és akkor abbahagyja a folyó és az ország beszennyezését, így Gyémántvíz folyó örökre tiszta maradhat.
Azonnal útra is keltek, a manók segítségével bejutottak Törpe ország királyához, cseppentettek egy kis Csodavizet Harácsoló Törpére. A gonosz törpe azonban nem változott át jóvá a csodavíztől, hanem vergődni, rázkódni kezdett, futkosott ide- oda, és közben beleszédült az egyik nagy bányalyukba. Hiába keresték, elnyelte a föld.
Mivel Harácsoló Törpe király fia nagyon beteg volt, így a Törpék Tanácsa egyhangúlag Kristófot kiáltotta ki Törpeország királyának. 
Szerencsére a manók által ültetett fák miatt már jó volt a levegő, a sok szemét is eltűnt, lehetett növényeket ültetni a helyére, a folyó is kitisztult idővel, tudtak locsolni, halászni- így nem vágytak többé a törpék a föld alá aranyat bányászni.
Adrienn és Kristóf siettek haza. Kristóf országában beöntötték a Csodavizet a vulkánba, ami azonnal megnyugodott, lecsendesedett.
A manók segítettek rendbe hozni Máté király országát, hogy Adrienn és Kristóf – akik nagyon megszerették egymást- mielőbb összeházasodhassanak.
Nagy lakodalmat csaptak, boldogan éltek, amíg meg nem haltak.