A tenger megmentése

Bolla Antónia (3. osztályos) meséje

A tengeri állatok sokszor találnak szemetet a tenger fenekén. Napról napra egyre több szemét van. Egyszer Dodó, a delfin megbetegedett. Tengeri Csilla doktor néni hínárteát adott neki. Pár nap múlva meggyógyult, de egyre többen betegedtek meg.
- Ez így nem mehet tovább! – mondta Teki. – Meg kell tisztítanunk a tengert, különben mind elpusztulunk.
- Igaza van. – mondták a többiek is.
Egy nap halászhajót vettek észre. Tekinek rögtön remek ötlete támadt. Összehívta a tenger még egészséges lakóit és együtt hordták a sok szemetet a halászhajó hálójába. Kézről kézre adogatták a sok szemetet. A tengeri uborka, mintha baseball labdázna, úgy ütötte tovább a medúzáknak, akik a fejükkel lökték tovább. Jól szórakoztak és a munka is gyorsan haladt. Egy-kettőre megtelt a háló. Ekkor Teki is bemászott a szemét közé és várt. Amikor a halász megnézte mit fogott igencsak meglepődött.
- Hol vannak a halak? Honnan van ez a sok szemét?
A válaszra nem kellett sokat várnia. Teki, a legbátrabb tengerlakó, kivergődött a szemétkupacból. Elmondta a halásznak, hogy ők hordták a hálóba a szemetet és mesélt társai különös betegségeiről is. A halásznak jó szíve volt, megsajnálta őket és megígérte, hogy elviszi azt a sok szemetet a hulladékgyűjtő szigetekre, ahol majd szétválogatják és újrahasznosítják. Azt is megígérte, hogy a maradék szeméttől is igyekszik megtisztítani a tengert. Azt is említette, hogy elmondja az embereknek milyen betegek a tenger élőlényei és nem engedi őket a vizet szennyezni.
Teki boldogan tért vissza a társaihoz.
- Látjátok, ha összefogunk, nagy dolgokra vagyunk képesek! – mondta.
A többiek hősként ünnepelték. Nagy mulatságot tartottak. Végre tiszta környezetben élhettek. A halász hálójába ezután ismét hal került szemét helyett.