Mi az a mandangula?

Bekker Dóri (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, de valahol csak volt egy király, és annak egy lánya. A király nem akarta férjhez adni a lányát, ezért kieszelt egy tervet. – Annak adom a lányom kezét, és a fele királyságomat, aki hoz nekem egy mandangulát. – Mindenki azt hitte, még a király is, hogy a mandangula egy messzi országból való gyümölcs. Jöttek királyfiak, bárók, grófok, szegény emberek, gazdag emberek, de bármilyen gyümölcsöt hoztak, a király mindet ismerte.
Élt az országban egy nagyon szegény legény, aki úgy gondolta, hogy szerencsét próbál, addig vándorol, amíg ki nem deríti mi az a mandangula. Hátára vette a tarisznyáját, benne a hamuba sült pogácsáját, és ment, ment három nap és három éjjel át. A negyedik reggelen egy sűrű erdőbe élt. Amint leült falatozni, látja ám, hogy egy rigó beleakadt a csipkebokorba. A jószívű legény óvatosan kiszabadított, és megkínálta a pogácsájából. Láss csodát, a rigó emberi hangon megszólalt:
- Köszönöm, hogy megmentetted az életemet. Itt van a szárnyam alatt egy pici síp, neked adom. Ha bajba jutsz, csak fújj bele, és én segítek a bajodon. A legény hitte is, meg nem is, de megköszönte az ajándékot, és továbbállt.
Egy nap egy hatalmas barlanghoz ért. A barlang szájánál megállt, és bekiáltott:
- Van valaki odabent?
- Ki meri megzavarni az álmunkat? – kérdezte hét mennydörgő hang, és a barlangból egy hatalmas hétfejű sárkány bújt elő.
- Csak én vagyok, Jancsi – merthogy a szegény legényt Jancsinak hívták.
- Mit szeretnél Jancsi? – kérdezte a sárkány ötödik feje.
- Honnan tudjátok, hogy szeretnék valamit?
- Onnan, hogy ide ember ok nélkül nem jön. – válaszolta a hetedik fej.
- Egy mandanguláért jöttem.
- Ha-ha-ha! – nevetett egyszerre mind a hét fej. – Abból csak egyetlen egy van, de azt nem kapod meg ingyen.
- Mit kell tennem?
- Ki kell állnod kettő nehéz próbát. Vállalod?
- Halljam az elsőt! – kiáltott bátran Jancsi.
- Hét hegyen túl van egy rét, azt szántsd fel, és vessél bele búzát! Holnap a búzából süssél kenyeret, és hozd el nekünk! – mondta az első próbát a második fej.
Azzal a sárkány visszament a barlangba.
Hej, erősen búsult Jancsi. Ahogyan törte a fejét, eszébe jutott a síp. Belefújt, és amerre csak nézett, madarak szálltak felé. Kistestűek, nagy testűek, ragadozók. Felismerte köztük az ő kedves rigóját. Elmondta neki, hogy mi a baja. A rigó azt felelte:
- Te csak feküdj le, a többit csak bízd ránk.
Jancsi lefeküdt, és mire felébredt, ott volt mellette a frissen illatozó kenyér. Vitte boldogan a sárkányhoz. A sárkány nagyon mérges lett, de azért elmondta a második próbát.
- Hét hegyen túl van egy erdő, azt vágd ki, és ültess a helyébe szőlőt. Holnap a szőlőből készült bort hozd el nekünk, és akkor megkapod a mandangulát. De ha nem, akkor a fejeddel játszol.
Ment Jancsi, és ismét belefújt a sípba. Repültek is hatalmas szárnysuhogással a madarak, és ő újra kérte a segítségüket.
- Te csak feküdj le – mondta a rigó – holnapra meglesz a bor.
Mikor Jancsi felébredt, ott volt mellette egy hatalmas korsó bor. Vitte boldogan a sárkánynak. A hétfejű már a barlang bejáratánál várta.
-Látom Jancsi, kiálltad a próbát. Tiéd a mandangula.
Jancsi hatalmas meglepetésére átadott neki a sárkány egy nagyon kedves állatkát. Ez az állatka rózsaszín, hosszú farkú, rövid szőrű állat volt. A legény nagyon meglepődött, de boldogan dugta be a tarisznyájába a kis jószágot. Hálásan megköszönte a sárkánynak, hogy betartotta az ígéretét, és megkérdezte, hogy hogyan juthatna minél előbb haza.
- A barlang mögött van egy fa, és ahhoz van kötve egy ló. Ülj a hátára, és gondolj erősen arra a helyre, ahová menni szeretnél.
Jancsi úgy tett, ahogyan a sárkány mondta. Villámgyorsan felpattant a ló hátára, és néhány perc múlva már a palota kapujában volt. Felment a királyhoz, és átadta neki a világ egyetlen mandanguláját. A királyi palota minden lakója szájtátva állta körbe a különös kis állatot. A király nyomban Jancsinak adta a lányát. Akkora lakodalmat csaptak, hogy még a madarakat is meghívták, akik aranytálcán kínálták az eleséget. Aki nem hiszi, járjon utána.