Napsugárország

Vas Boglárka (2. osztály) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy ország, ahol állandóan sütött a nap.

Ott élt, éldegélt egy meseszép királykisasszony, aki gyönyörű volt és mindig mosolygott. A királyi udvar folyton a kedvében járt. Nem véletlenül volt ez így, mert ha a királykisasszonynak véletlenül rossz kedve támadt, a napocskát csúnya sötét felhők takarták el. De ha még sírt is, akkor az égből eső zúdult rájuk. A királylányt egy percre sem hagyták magára, minden léptét őrizték, lesték minden gondolatát, hogy jókedvű legyen, s így a napocska minden ember arcát lágyan simogathassa.

A csodaszép királylány hírét, a kerek világon mindenki hallotta. Még a gonosz ördögök országában élők is. Az ördögök királya parancsba adta alattvalóinak, hogy a Napsugár Királykisasszonyt hozzák el neki.

Egy verőfényes napon ördög csapat szállta meg Napsugárországot és a királykisasszony elrabolták. A leány ettől a perctől kezdve zokogott. Országát ború takarta be és minden egyes könnycsepp esőt zúdított az ott élőkre. Szomorúságban telt, múlt az idő... Az emberek bánatosan várták a csodát.

Egyszer csak egy vándor érkezett az országba, aki meglepetten kérdezte az embereket, hogy Napsugár országban miért nincs napsütés? Amikor megtudta, hogy mi is történt, ígéretet tett, hogy kiszabadítja a királykisasszonyt. Elindult hát, hogy megmentse a Napsugárország leányát. A fiú fiatal volt és erős. Hosszú utat tett meg, míg Ördögországba megérkezett. Mivel az ördögök nem engedtek volna idegenként a várukba, ördögi maskarába bújt. Így már könnyen az Ördög király közelébe jutott. A vándor, ördögi észjárással a király első ördög alattvalója lett. Az első ördögi pillanatban magához vette a kulcsokat és kiszabadította fogságából a síró királykisasszonyt. Ezután a legény kibújt ördögi jelmezéből, amire ráhullott a királylány könnye és az abban a pillanatban hatfogatos hintóvá változott. Ez hazarepítette őket, ahol már száz ágra sütött megint az aranyló napocska. Ettől a naptól fogva mindenki újra mosolygott az országban és boldogan éltek tovább az emberek.

Mígnem egy verőfényes délutánon mindenfelől muzsikaszó hallatszott. Akkora lakodalmat csaptak, merthogy mondanom sem kell, a vándor elnyerte jutalmát, a királykisasszony kezét, s feleségül vette a leányt s a táncot még ma is járják. Légy Te is a vendégük!