Az aranyhajú lány

Tóth Zsaklin (2. osztály) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy szép kis falu, annak a szélén volt két kis házikó ahol olyan szegény emberek éltek, hogy csak a gyermekük volt, de betevő falatjuk alig-alig.

Az egyik házban élt egy legény, aki Botondnak hívtak. 15 testvére közül ő volt a legfiatalabb. A másik házban pedig lakott egy gyönyörű szép leány, akinek olyan csillogó aranyhaja volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem.

Egy szép nyári napon elment a lány gombát szedni az erdőbe, de a szülei és a testvérei hiába várták haza, nem jött. Keresték, de nem találták. Botond elhatározta, hogy majd ő megkeresi. Édesanyja sütött neki hamuba sült pogácsát, édesapja pedig egy kulacs bort adott neki az útra. Így a legkisebb fiú elindult, hogy megkeresse a széplányt. Ment mendegélt, hegyen-völgyön által, míg egyszer csak egy kúthoz nem ért. Mivel nagyon meleg volt és a bora is elfogyott, húzott magának egy vödör vizet. Mielőtt ivott volna belőle, meglátott a vízben egy aranyhalacskát, amelyik így szólt: - Mit keresel te itt, ahol a madár sem jár?

A legény elmondta, hogy ő bizony egy gyönyörű, aranyhajú leányt keres - Pont jó helyen jársz, ez a kút a hétfejű sárkányé, ő rabolta el a szépséges leányt!- szólalt meg a halacska. Szegény leány mindennap 12 órakor eljön ide a kúthoz és énekel. De a sárkány mindig meglesi, érte jön és visszaviszi a várába. - Menekülj, te legény, amíg kedves az életed, mert ha itt talál, a sárkány bizony letépi a fejed! – figyelmeztette a fiút a hal.

De a legény nem ijedt meg, talált egy követ, egy botot és egy kötelet. Csinált belőle egy lándzsát és elbújva várta a sárkányt. Az, jött is nemsokára szimatolva. Idegen szagot érzett. Megszólalt: - Ahá! Ott vagy! Ipiapacs!- kiáltott a sárkány, amikor meglátta a legényt. A fiú hirtelen kiugrott a bokorból és a lándzsával szíven szúrta a gonosz állatot.

Ebben a pillanatban a kút vize arannyá változott. A legény és leány kimerték az aranyat a kútból. Vígan hazamentek, otthon nagy lagzit csaptak és még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.