Egy sárkány hétköznapjai 

Andó Mónika (5. osztály) meséje

Sziasztok, én vagyok Guliver, a sárkány. Néhányan biztosan azt gondoljátok, hogy szupi sárkánynak lenni, barlangban lakni és embereket ijesztgetni. Csakhogy a barlangban hideg van, büdös és sötét, embereket ijesztgetni meg manapság nagyon veszélyes, mert az egyik nap még meztelenül csontokkal ütögetnek, másnap pedig már puskákkal, ágyúval támadnak rám.
Amikor pedig nem piszkál senki, olyankor az életem nagyon-nagyon unalmas. Egész nap csak üldögélek a kincshegyeken, és nincs semmi dolgom. Képes vagyok egész heteket átaludni, csak hétvégre ébredek fel, mert a királylányokat ilyenkor kell elrabolni. Már annyit raboltam, hogy lehet, hogy lassan elfogynak a királylányok a palotákból. Minden héten ez van! A lovagnak biztos van már vagy hatvan felesége, mert mindig ő menti meg őket. De mi lenne, ha egyszer a lovag rabolná el a hölgyeket, és én menteném meg? Talán engem is megdicsérnének? Én venném feleségül és én élnék boldogan amíg meg nem halnék? Haaa… Igen. Igen!
Oh, igen, megyek szerencsét próbálni! Ez volt a utóbbi kétszáz évben a legjobb ötletem! Indulok is, lá-lá, lá-lá, lá!