A gazdagság forrása

Gabnai Lívia (5. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Nem volt mása, csak egy soványka tehene, és a hozzá való fejőszéke és fejősajtárja. Ennek az embernek három fia volt, mind délceg, daliás legény. Egy alkalommal elhatározták, hogy apjuk megsegítésére elmennek szerencsét próbálni.
A legnagyobb fiú egy idős nénitől megtudta, hogy létezik a „Gazdagság vize”, és aki ezzel leönti magát, arra mérhetetlen gazdagság fog szállni. Elindult hát kis tehenükkel arra, amerre az öregasszony az utat mutatta.
Ötven nap vándorlás után meg is találta a gazdagság vizének forrását. De ahogy közeledett hozzá, hirtelen eléállt egy hatvan méter hosszú szakállú öregember.  Rákiáltott: - Megállj legény, ne menj oda, mert fűbeharapsz! – Ám a legényt elvakította a kapzsisága, és odarohant a forráshoz. Nem figyelt, és futás közben beleesett egy ágakkal letakart mély gödörbe. Olyan mély volt, hogy nem tudott kimászni belőle, hát kétségbeesésében kiabálni kezdett.
A kiabálásra megjelent az őt útbaigazító öreg néni. De nem akármilyen öreg néni volt ő, hanem egy boszorkányhálózat tagja! Kiszedte a legényt a gödörből, és elvitte a mézeskalács házikójába, hogy ott neki szolgáljon.
Miután a legény fél év múlva sem jött haza, elindult a középső is, és vele is ugyanígy történt meg minden.
Már csak a legkisebb maradt otthon, de hamarosan neki is útnak kellett indulnia. Őt is útbaigazította az anyóka, de ő már élt a gyanúperrel, hogy tévútra fogják vezetni, ezért nagyon figyelt az úton. Ő meg is fogadta a nagyszakállú ember tanácsát, és nagyon óvatosan közelítette meg a forrást. Szerencsére észre is vette a gödröt, és így nem esett a csapdába.
Ezután gondosan megvizsgálta a nyomokat, és azokat követve eljutott a banya házáig. Hamar rájött, hogy a két testvére itt van, és a boszorkányt kell szolgálniuk. Mivel a bejáratot egy hetvenhét fejű sárkány őrizte, ezért kitalálta, hogy megeszi a ház falát, hogy a testvérei ki tudjanak mászni.
Mihelyst besötétedett, nekilátott a munkának. Éjfélig már egy akkora lyukat rágott a falba, hogy be tudott szólni a testvéreinek, hogy ők is segítsenek rágni. Hajnalra már együtt voltak a banya háza mögött. Ezután elmentek a forráshoz, és vittek haza az apjuknak a Gazdagság vizéből, majd boldogan éltek, amíg meg nem haltak.