A vándorból lett király

Mátrai Vivien (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ez a király nagyon szomorú volt, mert egy szem leányát elrabolta a sárkány. Kihirdette az országban, hogy aki megmenti őt, az megkapja a fele királyságát és hozzáadja a lányt is.
Meghallotta ezt egy szegény vándorember. Gondolta, ideje szerencsét próbálni, és másnap reggel jelentkezett a királynál.
- Jó reggelt király uram! – köszönt a vándor.
- Mi szél hozott, te vándor ember? – kérdezte a király.
- Édes király uram, azért jöttem, hogy én bizony megpróbálnám kiszabadítani a lányodat.
A király jól megnézte magának a szegény embert, a katonák és az őrök azonban majd megszakadtak a nevetéstől.
- Egye fene – mondta a király, - menj, próbáld meg. - Adott neki egy kehes lovat és egy rozsdás páncélzatot.
Elindult hát a vándor. Ment mendegélt, amíg be nem ért egy furcsa erdőbe, ahol az állatok emberi nyelven beszéltek. Meglátott egy oroszlánt, aki nagyon fájlalta a fogát. Odament, és kifeszítette a száját, majd kihúzta a fájós fogát. Az oroszlán erre azt mondta:
- Te vándor ember, megszabadítottál a fájdalomtól, ezért neked adom a fogamat, és kapsz tőlem egy szép páncélzatot, a kehes ló helyett pedig adok egy gyors paripát!
A vándor a fogat felfűzte egy láncra, és a nyakában akasztotta. A szép új páncélzatot magára öltötte, és a gyors paripán tovább indult útjára.
Ahogy mendegélt, egy olyan erdőbe érkezett, ahol minden fekete volt. Itt találkozott az ördöggel, aki meglátta a nyakában az oroszlán fogát.
- Miért jöttél ide, te vándor? – kérdezte.
- A sárkánykirályt keresem – válaszolta a vándor.
- Te vándor, cseréljünk! Én odaadom a térképet, amely elvezet a sárkánykirályhoz, te pedig nekem adod az oroszlán fogát! – A vándor belement a cserébe.
Elindult, és követte a térképet. Odaért, és megküzdött a sárkánnyal, és a csillogó vértjében a daliás paripán sikerült is legyőznie. Felültette a királylányt, és siettek vissza királyi palotába. Út közben köszöntek az ördögnek és az oroszlánnak. Visszaértek a királyhoz, aki nagyon örült a királylány szabadulásának. Jutalomból a vándornak adta fele királyságát és a lánya kezét. Az én mesém is tovább tartott volna, ha a vándorból király nem lett volna.