Az elvarázsolt királylány

Deák Péter (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, még az Üveghegyen is túl, élt egyszer egy vándor. Ez a vándor évek óta járta a világot. Hegyen át, völgyön át vándorolt, hogy megtalálja a helyét a világban.
Ahogy barangolt, meglátta, hogy az útja egy erdőn vezet keresztül. Mivel bátor és erős legény volt, ezért bemerészkedett az erdőbe. Hamarosan elérkezett az este, és az erdőt beborította a sötétség. A vándor nem látott az orráig sem, és nem tudta, hogy merre menjen tovább. Ekkor meglátott egy kunyhót, ahonnan kicsi fények szűrődtek ki. Elindult a ház felé, és bekopogott.
Az ajtót egy csúf, ronda bibircsókos lány nyitotta ki. A vándor hirtelen megrémült, de a lány nagyon kedvesen szólt hozzá:
- Hol jársz te vándor, ahol a madár sem jár?
- Eltévedtem, befogadnál-e egy éjszakára?
- Hogyne fogadnálak be, sőt még meleg ételt és egy bögre tejet is szívesen adok.
- Köszönöm szépen – mondta a vándor.
Másnap reggel útnak indult volna a vándor, de nem tudta a kivezető utat az erdőből. Ekkor a csúf lány felajánlotta neki, hogy elvezeti az erdő széléig. A vándor hálásan megköszönte. Ahogy kiérnek a lombok közül, hirtelen csillogó fehér fény vette körül a lányt. Csodák-csodájára átváltozott egy gyönyörű szép királylánnyá.
A vándor nagyon meglepődött. A királylány elmesélte neki, hogy évekkel ezelőtt egy tündér megátkozta, mert nem segített senkin. Az átok feloldásához három jó cselekedetet kellett tennie. Ezután a vándor ajánlotta fel a segítségét a királylánynak, hogy hazaviszi az országába.
Amikor a királyi palotába értek, a király nagyon boldog lett, hogy visszakapta a lányát. Hálából felajánlotta a királylány kezét és a fele királyságát a vándornak. Így a vándornak egyszerre lett hazája és családja is. Végre megtalálta a helyét a világban és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.