Nyalka-balga királyfi

Csányi Petra (5. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, még az Üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy királyfi. Esze nem sok volt, nem is nagyon bántotta ez, inkább csak azt nézegette nap, mint nap a tükörben, hogy hogyan áll neki a legújabb divat szerint készíttetett ruhája. Ezért is hívták csak úgy az udvarban, hogy Nyalka-balga királyfi.
Egyik nap az apja megelégelte ezt a sok hiúságot és maga elé szólította a fiát:
- Fiam! Meguntam a semmittevésedet! Le is út, fel is út! Menj el a szomszéd király udvarába! Ő jó barátom nekem, a lánya eszének a híre messze földre eljutott már. Szeretném, ha megházasodnál, elvennéd feleségül ezt az okos lányt! De hozzá csak az eszén keresztül vezet az út!
A fiú nagyon elszomorodott, de szót fogadott az atyai szónak. Mielőtt elindult, azért még egy dolgot megtett: felöltötte legszebb ruháját, és hívatta az udvari festőt. Készíttetett magáról egy festményt, amit elküldött előre ajándékba a szomszéd király lányának.
Felnyergeltette legszebb paripáját és útnak indult. Ment három nap, három éjjel. Út közben áthaladt egy aranyerdőn, egy ezüsterdőn és egy gyémánterdőn. Alig akaródzott tovább mennie, mert minden helyen magát nézegette a tó tükrében. Nagy fáradtan, kedvetlenül érkezett meg Bergengóciába, a palota kapujába. Dölyfösen szólította meg a kapuálló őrt:
- Eressz be, hallod-e, a királylányért jöttem!!
Az őr futva ment a királylány elé, és sűrű bocsánatkérések közepette elmesélte, hogy ki kér bebocsátást a kapunál.
- Kedves őröm, ne ijedj meg! Csak a szomszéd királyfi az, Nyalka-balga. Láttam a festményt, amit előre küldetett nekem. Azt üzenem neki, hogy a palota közeléből is tűnjön el, mert látni sem akarom, amíg be nem bizonyítja, hogy arra érdemes, hogy szóba álljak vele!
Futott az őr, ahogy csak a lába bírta, és az üzenetet átadta.
A királyfi teljesen elképedt a válaszon. Kétségbeesve törte a fejét, hogy most ugyan mit tegyen?
Bergengócia királya éppen akkor érkezett haza hatlovas hintóján a délutáni kocsikázásából. Meglátta a szép fiút, és kérdőre vonta. Nagyon elszomorodott, hogy lánya ilyen kőszívűen bánt el az újabb kérővel. Már sok kérője volt a lánynak, de eddig még mindenkit kikosarazott.
Hiába volt okos, csak mindig a saját feje után ment, így mindenkit elijesztett maga mellől. Az öreg király elhatározta, hogy segít a legénynek a lányát megleckéztetni.
Beöltözött a fiú vándor árusnak, akinél mindenféle dolgot- többek között ékszereket, fésűket és könyveket is –lehetett kapni. Így jutott be a palotába a királylány elé.
Válogatni kezdett az árukból a lány, de mindent félredobott, semmit nem talált megvételre alkalmasnak. Ekkor az árus mosolyogva legalulról előhúzott egy ütött-kopott, régi könyvet. A lánynak felcsillant a szeme, mert meglátta, hogy a könyv címe nem más, mint:
 A TUDOMÁNYOK NAGY KÖNYVE
- Mi az ára? - kérdezte.
- Ennek a könyvnek nincs ára, neked nem eladó! A palota fő bölcsének hoztam, vezess hozzá, kérlek!
A lány könyörögni kezdett:
- Mindent megadok, csak add nekem!!
- Jól van, halld hát az árát: mától számítva 7 napon belül találj magadnak férjet, különben nem adom a könyvet neked!
A lány hetykén válaszolta:
- Minden ujjamra akad kérőm, ennél könnyebb dolgot nem is mondhattál volna!
Az árus elment, egy közeli kis kunyhóban kért szállást egy anyókától. Gondolta itt várja meg az idő leteltét.
A lány tűvé tette a várost Nyalka-balga hercegért, de sehol sem lelte. Más kérők pedig nem jártak már erre, mert annyiszor megbántotta őket, hogy eszük ágában sem volt őt feleségül kérni.
Teltek-múltak a napok, a határidő lejárt. Nyalka-balga álruhában a királylány elé járult:
- Megtaláltad a férjed? - kérdezte.
A lány szomorúan felelte:
- Nem, pedig az első jöttmenthez is hozzá mentem volna már.
- Rájöttél már végre kedves királylány, hogy nem kellett volna ilyen beképzeltnek, keményszívűnek lenned, és akkor most boldog lehetnél?!
Ekkor csendben nyílt az ajtó, és a király halkan belépett. A királylány sírva borult apja vállára.
Az öreg király egyik kezével a lányát ölelte, a másikkal meg intett a fiúnak, hogy vegye le útiköpenyét és fedje fel kilétét.
A lány megpillantotta a szép herceget, és örömmel ugrott a nyakába. Nem akarta már megleckéztetni, örült, hogy minden jóra fordult.
Nagy lakodalmat csaptak, melyre meghívták mind a két királyság minden lakóját!
Nyalka-balgából nagyon jó és okos király lett, mert felesége nem hagyta, hogy bolondságokat tegyen, nem is nevezték soha többé Nyalka-balgának!