Az ördög és a királylány

Molnár Imola (6. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, és volt annak egy leánya. Egyszer egy szép napon a királylány kiment a kertbe sétálni egy kicsit. A kert közepében volt egy szép nagy égigérő fa, a lány odasétált, és leült az árnyékában. Azt azonban nem tudta, hogy a fán egy ördög lakik. Ez az ördög kavart egy nagy forgószelet, és azzal felhozta magához a királylányt.
A király hamar rájött, hogy mi történt, és meghirdette, hogy annak adja a lánya kezét, meg a fele királyságát, aki lehozza a lányát. Hamarosan megérkeztek az első próbálkozók: egy seregnyi katona mászott fel a fára, de senkinek sem sikerült, a felénél tovább egyik sem jutott, mind leestek.
A király juhásza is úgy gondolta, hogy megpróbálkozik a feladattal. Be is jelentette a szándékát, amire a király ezt válaszolta:
- Jól van juhász, próbáld meg, de ha nem sikerül, vége az életednek!
A juhász nem sokat gondolkodott, nekivágott a famászásnak. A felénél azonban ő is leesett. Már jöttek is érte a katonák, és vitték egyenesen a tömlöcbe.
Volt ennek a juhásznak egy Jancsi nevű testvére, aki szintén úgy gondolta, hogy megpróbálkozik a királylány kiszabadításával. Amikor ezt bejelentette a királynak, ő ugyanazt válaszolta neki is, mint a testvérének:
- Jól van Jancsi, próbáld meg, de ha nem sikerül, vége az életednek!
Jancsinak ez nem nagyon tetszett, mert még túl fiatal volt ő ahhoz, hogy véget érjen az élete. De a végén látta, hogy annyira hiányzik a lánya a királynak, hogy mégis beleegyezett. Elindult a fához, és ott látta meg igazán, hogy milyen magas. No, gondolta, ez csak így puszta kézzel nem fog sikerülni. Visszafutott a pajtához, és kerített egy jó hosszú kötelet. Ezzel kezdett el felfelé mászni.
Ahogy a fa közepéhez ért, egy hatalmas levelet pillantott meg. Törte a fejét Jancsi, hogy most mit csináljon? Ráállni nem mert, mert félt, hogy felborul, és ő meg lepottyan a mélybe. Aztán gondolt egy nagyot, és mégis ráugrott.
Egy csodálatos, új világban találta magát. De akikkel találkozott, azok mind az ördög szolgái voltak. A királylány kivétel volt köztük, de neki meg hozzá kellett mennie az ördöghöz akarata ellenére. Jancsi gondolkodott, hogy mit kellene csinálni. A királylánytól is megkérdezte, hogy nem tudja-e, hogy hol tartja az erejét az ördög. De az sajnos nem tudta, mert az ördög ezt még neki sem mondta meg. Nagyon vigyázott az ördög erre a titokra, mert ha megtalálnák az erejét, akkor neki annyi ereje sem marad, hogy járni tudjon, sőt bele is fog halni.
Jancsi azt tanácsolta a királylánynak, hogy faggassa ki az ördögöt, hátha elszólja magát. A királylány ebbe beleegyezett.
Ebben a pillanatban megjelent az ördög, de szerencsére Jancsinak volt annyi ideje, hogy elbújjon. A királylány addig faggatta, addig hízelgett az ördögnek, amíg az el nem mondta, hogy hol tartja az erejét. Kiderült, hogy jól elrejtette az ördög az erejét: egy ezüstszínű medvében volt az erdőben. Ha valaki annak a medvének levágja a fejét, abból kipattan egy nyúl. Ha annak is levágják a fejét, abból kipattan egy béka, és ha azt is utolérik, annak a fejében találnak egy tojást. Ha arra rálépnek, akkor meghal az ördög. Az ördög, hogy mindezt elfelejtesse a királylánnyal, egy egész üveg bort itatott meg vele. De volt ám esze a királylánynak is! Csak úgy csinált, mintha megitta volna a bort, de közben mindet kiöntötte. Az ördög ezt nem vette észre, és ő is elkezdte inni a bort. Egy idő múlva ki is feküdt tőle, de nem pusztult el, csak elaludt.
Ekkor előbújt Jancsi, a királylány pedig elmondta, hogy mit tudott meg az ördög erejéről. Jancsi gyorsan elment az erdőbe, és meg is találta a medvét, a nyulat és a békát, a tojást pedig összetaposta. Nagyon örült ennek a királylány, hiszen elpusztult az ördög! Már csak azt kellett kitalálnia, hogy hogyan jut le a fáról. Jancsi gondolt egyet, és a hátára kapta a lányt, úgy vitte vissza a palotába.
Nagy lakodalmat csaptak és boldogan élnek még mindig, ha meg nem haltak.