A boszorkány és a lánya

Kupeczki Fanni Elizabeth (3. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt a Varázshegyen túli városban élt egy boszorkány. Annnak a boszorkánynak született egy lánya. Lánisznak nevezte el.
Amint a lány felcseperedett, meg kellett tanulnia varázsolni. Így hát elmentek a közeli erdőbe.
Ott az öreg boszorkány a nyulat eltüntette, az őzből fa lett, a növényekből pedig katonát varázsolt. Miközben visszafelé igyekeztek Lánisz megkérdezte a jó és a visszafordító varázslatokat.
- Ide figyelj lányom! Nem kell a boszorkányoknak jó varázslatot tudni!
De azért, nagy nehezen az anyja elmondott néhányat.
Ahogy haladtak hazafelé, látták a nyulat, az őzet és a virágokat. Nagyon, nagyon megsajnálta őket Lánisz. Gondolta magában:- Nem lehet nagy baj, hogyha visszavarázsolom őket! Biztos anya se fog haragudni!
 Erre varázsolt egyet és minden a régi lett! De látja, hogy lassan az anyukájának elmegy az ereje.
- Anyukám mi történik veled?
 - Drága lányom! Nem lehetett volna visszavarázsolnod őket!
- Miért nem?
- Azért, mert nekem akkor elmegy a varázserőm!
És abban a pillanatban meghalt. Egyedül csak a lánya siratta az anyját!
Szegény lány, abban a városban nem adtak neki se munkát, se pénzt.
Gondolta magában:- Nekem már nincs itt maradásom! – Összecsomagolt, de nem volt semmije amit magával vihetett volna.
Ahogy ment mendegélt, meglátta azokat az állatokat, amelyeket ő mentett meg.
Odament hozzájuk. Az állatok megköszönték neki az irántuk való jóságát és adtak neki szállást. De a lány erre azt felelte:- Én csak egy éjszakára maradok itt.
 Az állatok segítettek neki amiben csak tudtak. Varrtak neki szép ruhát, vetettek neki ágyat, megkínálták vacsorával.
Reggel lett. Lánisz megköszönte a vendéglátást.
 – Isten áldjon Lánisz, ránk mindig számíthatsz!
Ezzel elindult, s ment hegyeken völgyeken át, hogy mi történt vele a következő mesémből fogjátok megtudni.