A tündérkirályné

Belső Lili Zita (2. osztályos) meséje

Élt egyszer egy unikornis. Egyszer csak talált egy nyakláncot.
- Ez vajon kié lehet?- tűnődött. Egyszer arra ment egy tündér, és keservesen sírt. Kérdezte, hogy mi a baj?
A tündér így felelt:
- A királynőnknek elveszett a nyaklánca és nagyon beteg, hát ezért sírok.
Az unikornis azt mondta:
- Csak nem ezt keresed? – kiált fel. 
- Igen, ez az!- örvendezik.

Odamentek a kastélyhoz és bementek. A királyné ott feküdt az ágyban. Az unikornis odaadta a nyakláncot és felkelt a királyné.
- Ki hozta ide a nyakláncomat?- kérdezte.

Az unikornis azt mondta:
- Én hoztam.
A tündérkirályné így szólt:
- Nagyon köszönöm.
A tündérkirálynénak volt egy Jeni nevű kutyája, de szeretett volna más állatot is.

- Szeretnéd, hogy te lennél a lovam? - kérdezte.
- Én örömmel elfogadom – válaszolt az unikornis.
Eddig jól megvoltak.

Úgy gondoskodott róla, hogy néha kiengedte a szabadba, de most itt a mese vége.