Egy tündér, egy boszorkány

Soós Gitta és Szóró Alexandra (3. osztályosok) meséje

Egyszer Andi és a nővére Alex elmentek kirándulni a családdal. Vidékre mentek, nyaralni. Amikor bepakoltak, akkor Alex tündéri tehetségével, hipp-hopp már az ajtóban várta családját. Andi pedig boszorkányos tehetségével Alex mellett termett a bőröndökkel. Megvárták a családtagokat, beszálltak az autóba, és útnak indultak.
A Karib-szigetekre mentek, ahol a naplemente egy életre való álom volt. Már azt hitték, hogy ott vannak, hiszen nagyon szerettek volna strandolni, ezért elvarázsolták az autót, és ott is voltak a tengerparton. A tengerparton nagyon sütött a nap, ezért újra varázsoltak. A téren épp egy bűvész pakolt.
- Vicceljük meg!- mondta Andi. Varázsoltak egy pocsolyát, a bűvész belepottyant. Már majdnem minden napjukat varázslással töltötték, az anyukájuknak elege lett, és elvette tőlük a varázspálcát.
Andi és Alex ezen nagyon elszomorodott. Egyik nap azonban találtak egy térképet, ami spanyolul volt írva, és egy kincs lelőhelyét mutatta. A bejárat a titokozatos esőerdőbe egy ősrégi romon keresztül vezetett, majd egy vízesés zuhogott a mélybe, ahol a víz 100 méter mély volt. A legalján lapult az álmok köve, amit ők nem tudtak megszerezni, hiszen nem volt varázspálcájuk. Megkértek egy arra úszó halacskát hogy  segítsen nekik. Erre csodálatos módon visszakapták a varázserejüket, többé nem volt szükségük varázspálcára. Nagy volt az örömük, de a nyaraláson már nem használhatták többet a varázserejüket.
Hazaérve a két lány már újabb kalandokon törte a fejét. Ha teheted, legközelebb is tarts velük!