A mi meséink

"Írjunk együtt mesekönyvet!" Meseblog általános iskolások részére.

Email címünk

Várjuk meséiteket az amimeseink@gmail.com email címre!

Rajzok

Hozzászólások

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Címkék

Rovatok

Mile Henrietta: A két Gyöngy kisasszony

2010.04.11. 09:09 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese erdő vándor újhatvan

A két Gyöngy kisasszony

Mile Henrietta (5. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy cigányasszony. Egyedül nevelte két gyönyörű lányát. A nagyobbikat Gyöngyinek, a kisebbiket pedig Gyöngyöcskének hívták. Egyszer egy reggel azt mondta az anyjuk:
– Menjetek lányaim, hozzatok rőzsét, amivel begyújtunk!
Elindultak a rengeteg erdőbe. Ahogy, mentek mendegéltek, útközbe fel is szedték a rőzsét, és örömmel vitték. Mikor hazaértek egy nagy lyuk volt a falon, és anyukat sem találták otthon. Elhatározták, hogy megkeresik. Elindultak az erdőszéli házikójukból a sűrű erdő felé. Útközben találkoztak egy öreg nagyszakállú emberrel. Megsajnálták és megkérdezték, hogy miben tudnának segíteni, mire megszólal az öreg: – Kérlek, hozzatok arról, a legnagyobb fáról almát, mert erőt ad nekem! – Megy Gyöngyi és leszedi a legnagyobb és legpirosabb gyümölcsöket. De az öreg újra megszólal:
– Hozzatok még nékem 3 kulacs vizet, mert attól leszek fiatalos! – Gyöngyöcske elmegy a kútra vízért, hoz három kulacs vizet.
Az öregember így fogadta őket:
– Jó tett helyébe jót várjatok! Hasznát fogjátok venni még az ajándékomnak!
Erre adott Gyöngyinek egy sípot, amibe ha belefúj, akkor örökre elalszik az ellenség. Gyöngyöcskének pedig egy szép nagy kalapot, amelyet ha föltesz a fejére, odamennek ahova gondolják. Ezzel a két csoda eszközzel elindultak anyjuk keresésére. Ahogy mentek tovább egy nagy fa mögött szállást találtak, gondolták itt éjszakára megpihennek.
Napkeltekor felébredvén örömmel mesélték csodálatos álmukat, mely az édesanyjukról szólt. Álmukban látták azt a királyi palotát ahol anyjuk raboskodik.
Egyszerre csak ezt kiáltották: – Várj anyánk, megyünk érted! Nagyon gondolkodtak, hogy mitévők legyenek.
A lányok erősen a palotára gondoltak, fejükre tették a kalapot, s hipp-hopp, máris ott termettek. Használták a sípot is és elaltatták a katonákat. Be is jutottak a palotába. Anyjuk megörült nekik, sírva borultak egymás nyakába. De siettek, nehogy elkapják őket a királyfik.
Ahogy kiléptek a szobából, már jöttek is a királyfiak. A lányoknak megtetszett a két királyfi.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     
Rögtön egymásba is szerettek. Ekkorra már az öreg király is megérkezett és az asszony neki is megtetszett. Nagy lakodalmat csaptak és éltek, amíg meg nem haltak.                            
 

A bejegyzés trackback címe:

https://amimeseink.blog.hu/api/trackback/id/tr551911237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása