Kedves Olvasóink!

Ezzel a mesével kívánunk Nektek kellemes ünnepeket és békés, boldog új esztendőt!

Mese a Kislányról, aki a szeretetet kereste…

Csányi Petra (6. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt… kezdődhetne a mesém így is…de úgy is, hogy Volt egyszer egy…vagy…Élt egyszer valahol…válassz, melyik tetszik!:)
Nem ez a lényeg! Született egy Kislány egy kisvárosban, akit nagyon-nagyon vártak a szülei már… egész idő alatt, amíg várták, a szülei máris érezték, hogy valami csoda történt velük, valami nagyon-nagyon jó dolog történik most velük. Ha az anyuka zenét hallgatott, a kicsi babája a pocakjában máris vidám mocorgásba kezdett, és mindenki boldog lett ettől.
Aztán eljött a nagy nap és megszületett a Kislány! Aki ránézett, mindenki boldog lett tőle, mosolyognia kellett, mert csordultig telt a szíve valami meleggel… ami áradt, és mindenkit boldoggá tett.
Nőtt, cseperedett a Kislány nagy-nagy szeretetben. Kíváncsian figyelte a körülötte levő embereket, állatokat, és csodálkozva látta, hogy mennyi ember boldogtalan, milyen sokan veszekszenek, vitatkoznak.
Elhatározta, hogy ő megszerzi a boldogság titkát, és elviszi azt minden embernek.
Egy nap kint játszott a homokozóban, amikor két apró kis hangyát pillantott meg. Elkezdte figyelgetni őket, amint azok egy nagy morzsa cipelésével voltak éppen elfoglalva. Azért nem boldogultak még sem, mert mind a kettő maga akarta vinni a bolyba a szerzeményt, nem akarta megosztani társával a dicsőséget. A Kislány látta ezt és tudta, hogy ők sem boldogok. Bánatosan vette tudomásul, hogy nem tud rajtuk segíteni, mert nem tud hangyanyelven beszélni. Még otthon, este az ágyában is rájuk gondolt, és alvás közben különös álmot látott: egy gyönyörű tündér jelent meg előtte, aki azt mondta neki, hogy ne szomorkodjon! Ha nagyon akarja, meg tudja tanulni az állatok nyelvét, és minden emberi nyelvet, csak fogjon hozzá, és legyen kitartó, szorgalmas.
Reggel hitte is, nem is az álmot… de azért megkérte az anyukáját, hogy segítsen neki a nyelvek megtanulásában. Nyelvtanárokat kerestek, és a kislány gyorsan, és ügyesen haladt a tanulmányokban.
Volt azonban egy szomorúsága még: túl nagynak találta magát ahhoz, hogy segíthessen az apró élőlényeken. A különös tündér újra eljött hozzá álmában, és azt mondta neki:
-    Amiért ilyen szeretetre méltó, és kedves vagy, tanulmányaidban pedig ennyire kitartó, meghívlak téged egy különös helyre. Ébredj fel gyorsan, és tedd fel a sapkát a fejedre, amit éppen most, idetettem az ágyad mellé.
Azzal eltűnt. A Kislány felébredt, és megtalálta sapkát.
De nagyon különös volt ez a sapkácska: olyan apró volt, hogy az csak egy törpének a fején állt volna jól. Azért megpróbálta: s lássatok csodát! A sapka felvette a méretét, és beszélt hozzá!! Mondta neki a fülébe suttogva, hogy merre menjen, mit csináljon? Így jutott el a közeli erdőbe, és ott egy nagy hegy lábánál állt meg. Akkor azt mondta a sapka:
-    Kezdj el énekelni valami szépet!
A Kislány szót fogadott, és énekelt, a szíve mélyéről, csengőn szállt a hangja. Ekkor megnyílt a föld, és apró kis emberkék, földig érő szakállal, színes ruhácskákban bújtak elő, és táncba kezdtek! A Kislány földbe gyökerezett lábbal, ámulva nézte őket. (Persze a törpék nem látták őt, elrejtette őt a varázs-sapka.) Mikor abba hagyta az éneklést, mintha a föld nyelte volna el őket: eltűntek!
A Kislány hazaszaladt, de a különös élménytől nem tudott szabadulni. Többször elment ilyen érdekes kirándulásokra ezután az erdőbe esténként, míg nem egyszer hiába énekelt: nem bújtak elő a törpék. Bánatosan leült a földre és sírdogálni kezdett.
Egyszer csak egy kis katicabogár kukucskált ki az egyik levél alól. Megkérdezte tőle (milyen jó, hogy sok nyelven értett már a Kislány!):
- Miért sírsz, te emberlány?
- Jaj, csak azért, mert a kedves kis törpék nem jönnek elő, hiába énekelek nekik.
- Ne várd őket, mert nagy bajban vannak... nagy szomorúságuk van: beteg lett a törpekirály lánya, és nincs, aki meggyógyítsa…
- Segítek én rajta!- kiáltotta a Kislány. Vigyél el hozzájuk, kérlek!
Így is lett. A törpék országában a Kislány is apró lett a csodasapka segítségével. Bement a király elé, és elmondta mi az ő szándéka. A királylány ott feküdt egy gomba-ágyikóban, látszott, hogy nagyon beteg. A Kislány odaült az ágya mellé, először csak mosolygott rá szépen, majd mesélni kezdett-mindenféle dologról, amiket az emberek szeretnek csinálni, majd énekelni kezdett angyali hangocskáján. A kis királylány percről percre jobban lett-visszajött életvidám színe, felült az ágyban, majd apró lépésekkel odament az apukájához, végül jól befészkelte annak ölébe magát. Boldog volt mindenki, hullott a könnyük, mint a záporeső nagy-nagy örömükben. A szeretet ereje meggyógyította a nagy beteget!
Azt kérdezte a törpe király:
- Mit kérsz cserébe te Kislány, amiért visszaadtad nekem a szívem legfontosabbikát?
- Nem kérek mást, csak hogy te is segíts az embereken! Mit kellene tennem, hogy mindenki boldog legyen?
A bölcs törpekirály így válaszolt:
-A boldogság abban a szeretetben lakozik, ami bennünk van. Menj el mindenkihez, beszélgess az emberekkel, mert azok magányosak, szomorúak, ezért veszekedősek.  Aztán pedig énekeljetek együtt, mert a dalok ereje megtisztít mindenkit a bánattól. Hozzánk is gyere el, amikor csak tudsz, szívesen látunk!
A Kislány megköszönte a tanácsot és hazament az övéihez. Egész életében a szeretet erejét hirdette. Híres orvos lett belőle. Messze földről járultak az emberek elébe, hogy elhozzák beteg szerettüket hozzá meggyógyulni. Mindenkit meggyógyított gondos ápolásával, odafigyelésével, és a zene erejével. A tündér pedig mosolyogva figyelte őt, de soha többé nem látogatta meg ezután, mivel nem volt szüksége rá.
Remélem te is megfogadod a törpekirály tanácsát!