A kislány világot lát

Hávris Szandra (4. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy egy napon a Pillangó utcában lakó kislány elhatározta, hogy elmegy otthonról világot látni. Bepakolt szép kis piros bőröndjébe, elköszönt szüleitől, és útnak indult.
Egyszer, ahogy ment a sűrű és bozótos erdőben, találkozott egy ördöggel. Az alvilág ura arra kérte, hogy minden este vágjon ki egy fát. A kislány azonban nem egyezett bele és az ördög mást eszelt ki. Ezt mondta a kislánynak:
- Figyelj kislány! Ha nem teszed meg azt, amit mondok neked, a pokol mélyére juttatlak. Tehát szennyezd be a szent tavat, hogy minden növény és állat eltűnjön a föld színéről.
A kislány csak ellenkezett az ördöggel. Az úr nem másította a szavát, azonnal meg is tette azt, amit ígért, a kislány a pokol mélyén találta magát. Elkeseredésében fohászkodni kezdett az ég urához:
- Édes jó istenem, ments ki innen vagy mondj valamit, amivel kimenekülhetnék e pokol gödréből!
Az ég ura válaszolt a könyörgő teremtésnek.
- Ha követed utasításaimat, könnyen ki tudsz menekülni.
Az első utasítás így szólt:
- Vegyél a kezedbe egy csepp vizet, ha nincs nálad, egyszerűen gondolj a szüleidre.
A kislány elővette kulacsát, és mondta az istennek:
- Megvan a víz.
 És így szólt a második feladat:
- Helyezz egy követ az alvilág bejáratához, majd öntsd rá a kulacsodban levő víznek a felét a tűzre és hagyd, hogy a gőz, mint egy gejzír kilőjön a bejáraton.
A kislány így tett, majd örömmel látta, hogy kimenekült onnan. Megköszönte az istennek a segítséget, örömmel tért vissza a szüleihez.