Hogyan leltem barátokra a tengerben?

Miszlai Dorina (6.osztályos) meséje 

Egy szép nyáron barátaimmal elmentünk nyaralni a Földközi-tenger egyik csodálatos szigetére. Az egyik reggel lementünk a partra szörfözni. Ezen a napon a tenger nagyon hullámzott, így jól éreztük magunkat. Mikor már a tízedik hullámot is elkaptam, valami furcsa dologhoz ért a lábam. Felvettem a szemüvegemet és lemerültem a víz alá. Láttam, hogy ez egy halászháló és sok halat fogott. Odébb úsztam és észrevettem, hogy ebben a hálóban nem halak, hanem egy gyönyörű delfin van. Nagyon meg volt rémülve, ahogy én is. Nem várhattam tovább! Elvágtam a hálót és a delfint bíztattam, hogy ússzon ki a hálóból, mert nem bántom! Nem kellett sokáig bíztatnom, gyorsan elmenekült, mert nagyon ki volt merülve. Amikor elmeséltem ezt a történetet a parton, barátaimmal elneveztük a megmentett delfint Villámnak.
Teltek múltak a napok. Úgy gondoltuk, hogy a szörfözés volt a legjobb program, így vissza-mentünk a partra. Mikor befelé eveztem a vízbe, egy sötét árnyékot vettem észre, majd ahogy feljebb jött, láttam, hogy ez egy nagy cápa. Nem mertem moccanni sem! Félelmemben segít-ségért kiáltottam, de a part túl messze volt. Hirtelen egy csapat delfin érkezett, akik rövid idő alatt elzavarták az óriási halat. Beugrottam a vízbe és megsimogattam a delfineket, így kö-szönve meg nekik a gyors segítséget. Ekkor vettem észre, hogy a delfinek között ott van Vil-lám is. 
Nemsokára véget ért a nyaralás, de sok élménnyel gazdagodtunk. Hajóval utaztunk haza, így még volt lehetőségem arra, hogy elköszönhessek kis barátaimtól. Jöttek, és a hajó mellet úsz-tak, én pedig boldogan néztem vidám és barátságos megmentőimet. Megfogadtam, hogy ezentúl minden bajba jutott állaton segíteni fogok és történetemet elfogom mesélni mindenki-nek, aki kételkedik az állatok képességeiben.